A New York Times megpróbálja leírni, hogy lett Orbánból jelentéktelen vidéki basi helyett az EU egyik legveszélyesebb belső ellensége. Teljesen rosszul. Látszik, hogy nem sokat értenek abból, mi történt Magyarországon, de furcsa módon abból sem, miért lett az autoriter populizmus ennyire népszerű Nyugaton is.
Azt sem értik meg, hogy ennel az ideológiai trendnek Orbán egyáltalán nem kitalálója, hanem csak követője; ezért is sikerült sokáig olyan jó viszonyban maradni a Néppárt hozzá hasonlóan gerinctelen és opportunista vezetőivel, mint Juncker vagy Weber. Meg arról sem írnak, hogy Merkel elsősorban a német ipari érdekek miatt védte Orbánt a legvégsőkig.
Végezetül, azt is kihagyják, hogy Orbán további sorsa megint elsősorban a nagyobb hatalmak politikai széljárásától függ majd, pl hogy Macron megnyeri-e a francia elnökséget még öt évre, Olaszországban átveszi-e a hatalmat Salvini, illetve hogy a republikánusok mennyire erősödnek meg a midterm-választásokon.
Akármennyire is sokat foglalkoznak vele mostanában, Orbán továbbra is csak egy idegesítően viszkető szúnyogcsípés az EU seggén, akinél sokkal nagyobb problémák is vannak…
