Lassan egy hónapja folyik a háború. Ideje kicsit összefoglalni, hogy állnak a dolgok a legfontosabb résztvevők szempontjából:

1. Oroszország

Az mára egyértelmű, hogy stratégiailag Putyin a háborút elvesztette. A céljai közül, nevezetesen hogy visszacsatolja Oroszországhoz Ukrajnát, végzetesen meggyengítse a NATO-t és az EU-t, és ezáltal visszaállítsa Oroszország szuperhatalmi státuszát, egyet sem ért el, és nagyon úgy tűnik, hogy pont az ellenkezője fog bekövetkezni. Az orosz gazdaságot középtávon teljesen meg fogják bénítani a szankciók (amiket a Nyugat évtizedek óta nem látott egységben hozott meg), a legyőzhetetlennek hitt orosz hadsereget épp megtizedelik, és az ukrán nép (beleértve az oroszajkúakat is) az elkövetkező 100 évben kérlelhetetlen ellenségnek fogja tekinteni a Rogyinát.

Taktikailag viszont még mindig győzhet, egyszerűen Ukrajna módszeres elpusztításával és népirtással. Ezzel ha mást nem is, bebiztosíthatja a saját hatalmát és rendszerének fennmaradását, egy minden eddiginél brutálisabb és elnyomóbb formában. Innentől pedig egy akár évtizedekig tartó új hidegháború jöhet, annak minden szenvedésével, különösen az orosz nép számára (akik viszont történelmileg le vannak szarva).

2. Ukrajna

A hagyományos háborúban elég jól állnak, és a diplomáciai valamint információs hadviselésben is ők a győztesek. Viszont ennek iszonyatos ára van, gyakorlatilag rommá lövik az országukat. Nagyon valószínű, hogy a háború végére a pusztítás második világháborús szintű lesz, infrastruktúrában és emberáldozatban is. Strategiailag akkor nyernek, ha sikerül megőrizniük a függetlenségüket, és a területi integritásuk legnagyobb részét (minusz Krím és Donbasz). Ebben az esetben valószínűleg számíthatnak a Nyugatra az újáépítésben, és pár évtized alatt talpraállhatnak. Ha Oroszország bekebelezi őket, az számukra nemzethalállal ér fel, ergo nem fogják megadni magukat.

3. NATO és EU

A jó hír az, hogy Oroszországnak nem sikerült szétverni a nyugati szövetséget (pedig legalább egy évtizede próbálkozik). A rossz hír meg az, hogy egy világháború rémképe a 60-as évek óta nem volt ennyire közel. Gazdaságilag a Nyugat valószínűleg sokáig fogja bírni a szankciók fenntartását (mindenképpen tovább, mint Oroszország), de a magas infláció és a visszaforduló globalizáció megakaszthatja a fejlődést, és jelentősen ronthatja a tömegek életszínvonalát. Ezt két dolog akadályozhatja meg: a technológiai váltás (különösen az alternatív energia), valamint ha Kínával sikerül valamiféle egyezségre jutni. Persze feltéve, hogy közben nem lesz közvetlen háború az oroszokkal…

4. Kína

A nagy ismeretlen. Kína természetes szövetségesének tekinti Oroszországot az USA ellen, ugyanakkor az EU a legfontosabb kereskedelmi partnere (a másik meg az USA). Tehát egyelőre lavírozik, nem kötelezi el magát egyik irányba sem. Tulajdonképpen nevető harmadikként nézné, hogy a Nyugat és az oroszok kölcsönösen gyengítik egymást, ha közben nem küzdene maga is komoly belső problémákkal (koronavírus, ingatlanválság), és nem lenne még mindig nagyon rászorulva a nyugati exportjövedelemre. Ja, és nyilvánvalóan nekik sem lenne érdekük egy atomháború.

Egyelőre tehát még semmi sem dőlt el, folyt. köv. Sajnos.