Különféle oldalaktól, így az NTRTE-től is osztottunk meg olyan posztokat, amik az iskolai szexuális felvilágosítás mellett érvel, amibe értelemszerűen az is beletartozna, hogy szót ejtenek a sokak által normálisnak kikiáltott heteroszexualitástól eltérő orientációkról is, a nemi diszfóriáról, vagy a „spektrumról”, amelynek valamely pontján helyezkedik el az egyén.

A nem feltétlenül a mi oldalunkon megjelenő szélsőségesen kretén reakciókkal szerintem nem nagyon érdemes foglalkozni, de sokan azt is felvetették, hogy hogyan lehetséges az, hogy „haggyák má’ békén a gyerekeinket”, de közben mégis csak lehessen a fenti témában ismereteket terjeszteni. Vagyis akkor mégse hagyják őket békén? Akkor itt most a nemváltó műtétek propagálásáról (is) leszen szó? Meg iskolába nem való, szivárványos színekben játszó civilek offenzíváját akarjuk?

Sztorival kezdem a magyarázatot (tőlem szokatlan módon :D). Mint azt talán tudjátok, a Múzsa szerzői ártatlan gyermekkorukat a szocializmusban élték meg, általános iskolába is a rendszerváltás előtt jártak. A szexuális felvilágosítás szükségessége az oskolákban úgy a nyolcvanas évek közepén merült fel, azonmód bele is csaptak a megvalósításába. Nálunk (hetedikben talán) ez úgy nézett ki, hogy a házmester bajusszal ékített biológia tanár vöröslő arccal, de egyébként könnyed eleganciával felvázolt egy másfél méteres hímvesszőt a táblára, majd részletesen elkezdte magyarázni annak tisztántartásához szükséges eszközöket és praktikákat. Természetesen osztatlan sikert aratott, ezért áttért az általános tisztálkodás témakörére, miszerint a pattanásos bőr is ennek hiányából, esetleg szakszerűtlenségből fakad. Mindezt ugye az éppen pulykatojásra emlékeztető, serdülő nebulók között. Mondanom sem kell, a női nemi szervig már nem jutottunk el soha, pláne a szexuális aktusig.

Ha utólag akarjuk elemezni a kudarc okait, akkor azt a verziót elvethetjük, hogy az egyébként kiváló biológia tanár ne lett volna tisztában a szaporodással, legyen szó baktériumokról v. homo sapiensről. A jó szándékot is feltételezhetjük, semmi oka nem volt ártani. Csak hát azon túl, hogy a téma nem igazán a szaporodás és annak eszközei lenne, eleve egy előnytelen helyzetben volt, hiszen valami olyasmit volt kénytelen tenni, ami jól megszokott komfortzónájából való kilépésre kényszerítette, fegyverzet és páncélzat nélkül állt a katedrán. Azt is be kell látnunk, hogy azért az ismeretei sem voltak annyira strukturáltak, kidolgozott metódus sem állt a rendelkezésére. Sok esetben a szülő is hasonló helyzetben van, pláne ha gyermeke éppen kamaszodik. Tudjuk, nem „mi”, hanem a másik szülő.

Maga a téma mégis fontos, hiszen a közoktatás vállalása az, hogy létező dolgokat, a világot mutatja be, amibe beletartozik a gravitáció, a barlangi gőte, de ugyanígy a szexualitás és egyebek is. Bizonyos szempontból persze a nemváltó műtét is, de azért ez az irdatlan mennyiségű információt felölelő téma egészen kicsi kis szeletkéje a halmaz peremén. Fontos az oktatás azért is, mert legyen szó drogról vagy pedofíliáról, de akár nemi diszfóriáról, a legnagyobb veszélyt az ezekkel kapcsolatos tudás és információ hiánya jelenti.

Az már nem annyira elrugaszkodott állítás, hogy a fenti témákhoz leginkább azok értenek, akik évtizedek óta ezzel foglalkoznak. Olyan szervezetek, akik kutatják a témát, ezzel kapcsolatos ismertetőket gyártanak, követik a tudomány releváns állásfoglalását is a témában, sok esetben maguk is kutatók, pszichológusok és egyebek, akik egyenként több száz esettel foglalkoztak praxisuk során. Szakemberek.

Tényleg annyira elvetemült dolog, ha a tűzvédelemről egy tűzoltó őrnagy tart előadást, a szexualitásról pedig mondjuk egy szexuálpszichológus?

Nem. Inkább páratlan lehetőség, amit rengetegen ingyen és bérmentve vállalnának. Most pedig az lesz, hogy majd egyenként fogják megkeresni a szülők ezeket a szakembereket, akik bármennyire önzetlenek, nem fogják tudni megoldani azt, hogy hetente sok órában térítésmentesen álljanak az érdeklődők rendelkezésére. Rengeteg fiatal pedig egyszerűen mindenféle használható információ nélkül cseperedik fel.

Az eredmény pedig árkok, szakadékok és kibékíthetetlen ellentétek a társadalmon belül. Vajon kinek áll ez érdekében? …mert valakinek érdekében áll.