“Tisztelt adminisztrátor
Kérem Gróf Széchenyi István arcképét levenni az oldalról mert méltatlan a legnagyobb magyar arcát befirkálni.
A vér szerinti unoka a Gróf Széchenyi Géza a Gróf Széchenyi Család Alapítvány Magyarországon jegyzett alapítvány kurátora én Széchenyi Tímea pedig az elnöke vagyok, szintén leszármazott.
Feladatunk az örökségünk védelmét ellátni.
Ebben a formában használni Széchenyi arcát kegyeletet sért, mindenki aki használja az arcát .
Köszönettel
Széchenyi Tímea
elnök”
Tisztelt Elnöknő, Tisztelt Gróf úr!
Előszöris engedjék meg, hogy örömömet fejezzem ki a Diétás Magyar Múzsa alkotógárdája nevében, hogy rátaláltak erre az oldalra, reméljük, hogy a címlapkép okozta sokk után a tartalma elnyeri tetszésüket.
Gróf Széchenyi István képét a címlapképet alkotó kompozícióból nem fogjuk eltávolítani. Stefi Gróf ugyanis a példaképünk. Megtehette volna, számtalan korabeli arisztokratához hasonlóan, hogy az ősei által, nagyrészt a Habsburgok hű szolgálatában szerzett vagyont élvezve, magyarul meg sem tanulva, hazájával mit sem törődve él.
Ő (és apja) azonban más utat választott. Azt választotta, hogy idejéből és vagyonából arra fog áldozni, hogy ebből a már akkor is reménytelenül provinciális országból megpróbál modern európai országot csinálni, azokkal az eszközökkel, amelyek neki rendelkezésre állnak. Ez akkor épp az ország egyik legnagyobb magánvagyona volt.
Ezzel a vagyonnal az addig katonáskodó, majd a bécsi udvart és környékét végigcsajozó arisztokrata playboy alapvető jelentőségű dolgokat tett. Megalapította a független tudományos gondolkodás szentélyét, a Duna segítségével és a Duna áthidalásával elkezdte bekapcsolni Magyarországot az európai logisztikai vérkeringésbe. Emellett jelentős elméleti tevékenységet fejtett ki, könyveket írt arról, hogy mi a teendő, mi az, amit egy ember nem tud megtenni, de egy ország igen.
Ezért a tevékenységéért ugyanúgy leszólták, mint most Önök minket, akik úgy tűnik, hogy Széchenyiben csak egy képet tisztelnek, nem pedig azt az újítót, aki ő valójában volt.
Írásaink egyik mércéje, hogy valószínűleg Széchenyi Istvánnak tetszenének, de legalábbis jót lehetne vele beszélgetni róluk, miután megvitattuk Európa és a világ történéseit. Széchenyi Istvánnak ugyanis kb. ugyanolyan nehéz lenne Budapesten a nemzetközi sajtót követő és értelmezni próbáló embereket találnia most, mint 1835-ben.
Lehet, hogy a képet furcsának találná, de alighanem túllendülne a dolgon. Ezt javasoljuk Önöknek is.
Ha megengednek egy ajánlást, Széchenyi életművének és úgy tűnik imidzsének őreként, forduljanak Palkovics miniszter úrhoz, aki éppen a nyáron verte szét ősük fő művét, a Magyar Tudományos Akadémiát kicsinyes hatalmi érdekből. Ott lehet csak igazán tenni Stefi gróf nemes emlékéért!
üdvözlettel:
Ésik Sándor
a Diétás Magyar Múzsa alapítója és főszerkesztője

