Rövid szerkesztőségi szemléletformálás, mert megyek tárgyalni, de jó lesz 50 fokban a Varsányi Irén utcában…

Ezt a cikket úgy átlag évente egyszer megírom, most nem tudom hosszan ragozni:

1) Mi nem akarunk mindenáron népszerűek lenni. Ezért van az, hogy ha egyébként a magyar internet egyik különösen retkes bugyrát csináló mond valamit, amiben szerintem speciel igaza van, azt ki fogom ide tenni. Ha Kürti úgy látja, hogy akármilyen tiszták is Csaba testvér szándékai, de ártalmas baromságokat beszél, akkor ezt le fogja írni.

2) A szerzők nem értenek mindenben egyet. Az én ízlésemnek Panamajack nézetei sok tekintetben túl liberálisak, Kürti sokat pszichologizál, ők meg a fene tudja mit gondolnak rólam. Ezért a tartalom néha kissé széttartó. Egy biztos: tiszteljük egymást, és tudjuk, hogy a kelet-európai férfiak egy bizonyos értelmi szint felett gyakran depressziós, elviselhetetlen alakok. Mi legalábbis biztosan.

Ennek az eredője az, hogy mi nem fogunk valamit azért nem leírni, mert holnap nem fogy az újság. Ezért nem vagyunk mi újság.

A másik az, hogy a kritikának mindig örülünk, az üzenetben elküldött cikkeknek is. Az viszont felesleges erőfeszítés, hogy megírjátok, hogy na akkor eddig volt Patreon, továbbá, hogy X jókat ír, viszont Y meg nem, ráadásul még belemegy cicaharcokba a kommentelőkkel. Ez van.