Viszont ahhoz, hogy a Múzsa továbbra is az a hely lehessen, ahol – mint ezt több kedves olvasónk is megjegyezte – meg tudjuk őrizni a józan eszünket a minket körülvevő őrület közepette, muszáj lesz változásokat kezdeményezni. Ennek persze az egyik eszköze a bannolás, amihez sajnos egyre többször vagyunk kénytelenek nyúlni. Általában nagyon nem szívesen, de (mint a Vezérfőszerkesztő is leírta) bizonyos emberekkel nem lehet mit kezdeni. Azonban még a hűséges (és amúgy értelmes és normális) olvasók is kezdenek néha az idegeinkre (meg egymás idegeire is) menni.

Ahhoz, hogy legalább részben visszataláljunk a “régi” Múzsa szellemiségéhez, mindenkinek javaslom, hogy nézzen magába egy kicsit. Ehhez segítségül szeretnék néhány dolgot tisztázni.

Először is: kinek a kedvéért írjuk a Múzsát?

A válasz talán elsőre durván hangzik, de: NEM A TE KEDVEDÉRT. Akárki is vagy. Sajnos a mai (nem csak magyar) társadalom legnagyobb rákfenéje a végletes önzés és individualizmus. Na persze nem azt mondjuk, hogy ezek _ab ovo_ rossz tulajdonságok (rohadt kapitalizmus-hívőként nem is mondhatnánk), de ha mindenki úgy akar élni és viselkedni, mintha ő lenne a Napkirály, a közösség (bármilyen közösség) egyszerűen működésképtelen lesz. Ezzel együtt szükség van egy Napkirályra (ugyanis ez nem demokrácia), és az a Múzsa esetén a szerkesztőség.

Tanulság

Ha nem tetszik a poszt, a stílus, a szerző arcberendezése, stb… – az a te bajod. Esetleg érdemes lehet az általad kifogásolt bejegyzés alatt található lájkok számára pislantani, mielőtt panaszkodni kezdesz a romló színvonalra. A másik meg hogy akármennyire is fáj, ha eltűnsz az oldalról (akár önként, akár nem), NEM fogsz hiányozni. Akkor sem, ha esetleg támogatsz minket a Patreonon (amiért Allah áldása legyen rajtad!). A Múzsa nem üzleti vállalkozás, nem az elsődleges célunk az olvasói igények kielégítése.

Akkor miért csináljuk?

Amivel el is érkeztünk az egyik gyakran feltett kérdésre: akkor miért csináljuk? Erre a válasz egyszerre bonyolult és nagyon egyszerű. A Múzsa szerzői gárdája alapvetően egy baráti társaság, akiket leginkább az köt össze, hogy grafomán, minden információt kényszeresen felszívó és rendszerező, introvertált, de ugyanakkor az őket körülvevő világ iránt már-már egészségtelen mértékben érdeklődő balfaszok. Egyszóval: a Múzsát azért kezdtük el írni, hogy valahol kiengedjük a nap mint nap az agyunkban felhalmozódó gondolattömeg gőznyomását. Egyáltalán nem számítottunk rá, hogy a szófosásunk néhány száz embernél többet érdekelni fog. Amikor meglett az 1000 követő, úgy éreztük, révbe értünk. 3000-nél biztosak voltunk benne, hogy elértük a maximumot. Most, 46 ezer környékén… azon tanakodunk, hogyan tovább.

Egy biztos: az ars poeticánkat (ha nem politizálsz, más fog helyetted) és az önmeghatározásunkat (konzervatív punkok) továbbra is hitelesen akarjuk képviselni. Ez azt is jelenti, hogy senkinek a mozgalmára becsípődéseire (legyen az vallásosság, ateizmus, feminizmus, kommunizmus, határontúli magyarság, bármi) nem leszünk tekintettel. Igyekszünk (tényleg igyekszünk!) senkit sem identitásában vagy érzéseiben megsérteni, különösen ha veszélyeztetett kisebbséghez tartozik, de az ideáknak nincsenek emberi jogai. Ha valami szerintünk hülyeség, akkor azt hülyeségnek fogjuk nevezni.

Persze ez nem jelenti azt, hogy igazunk van (higgyétek el, nálunk jobban kevesen kételkednek magukban), és erre nyugodtan fel lehet hívni a figyelmünket, ha még érvek is vannak mellé, annál jobb. De nem vagyunk kötelesek figyelembe venni a kritikát, akkor sem, ha te BIZTOS VAGY BENNE, hogy igazad van. Valószínűleg vannak pár ezren, akik meg az ellenkezőjét gondolják. Ha valami népnevelő célunk van, az az, hogy Magyarországon megtanuljunk vitatkozni fontos kérdésekről úgy, hogy elfogadjuk: nem feltétlenül hülye mindenki más rajtunk kívül. Kivéve persze, amikor igen, de ezt fel is kell tudni ismerni (és erre nagyon kevesen képesek).

Egyelőre ennyi, talán a többi szerkesztőségi tagnak is lesz pár kiegészítése, észrevétele. Ez mind az én személyes véleményem, kizárólag enyém a felelősség (hogy tudjátok, kit kell anyázni).

Üdvözlettel,

Panamajack