Az év vége mindig az önvizsgálatról szól, őszinte ember ebből nem tud máshogy kijönni, hogy “én egy rohadék vagyok”.
Én sem. Igaz, ez nem kámingáut. Sziasztok. Én egy rohadék vagyok. Tényleg.

Ellenbogen. A VSZFK , aka Sanyi régi és igaz, jó barátom, irodatársam, én mindkét viszonyt ekként akarom vele megőrizni. Barátnak, irodatársnak. Tehát ezért.

Ennek az oldalnak ő az atyja, anyja, egyéb LMBTQ szülője, ez az ő szellemi terméke, én eddig csak 1-2%ig kontributáltam. Ösztönösen, kivéve a brexit kapcsán, mert akkor tudatosan, de az elmúlt mint a kanyaró.

Colour comentatornak lenni sem rossz, meg én is rittyentek néha összefogott/szedett eztazt, csak messze nem vagyok olyan rendszerező elme mint Sanyi (akit ezért külön becsülök, ti rendszerező elme), és se kedvem, sem időm többet foglalkozni valamivel, mint amíg legépelem real time.

John Lord-ról, a Deep Purple legendás billentyűséről mondták, hogy tök jól improvizál…egy darabig, de minél hosszabb annál rosszabb lesz. Me too. Én ilyen impulzív azesz pónem vagyok. Ami a szívemen az a klaviatúrámon. Sofort. Néha schlagfertig, máskor meg nem PC. De kijön mint a diarrhoea (latin beszéd!!!) de hát megértem hogy a blog / face oldal kinőtte a landsknechtek forradalmát.

Mi ennek az értelme? Semmi, mint egy nyári ruha mellényrészének, de ez most mindegy.

A lényeg, hogy mostantól csirwdr a kontribúciótól, önkéntesen (mint a Nagy Bivaly az ópium élvezetétől) tartózkodni fog.

Nem hozunk szégyent a VSZFK-ra.

Rejoice all. And any.

Ich bin Stolz mit euch gedient zu haben.
csirw