Figyelem, most egy olyan poszt következik, ami nekem és sok barátomnak fontos. Nincs benne aktuálpolitika, elemzés és hasonlók.
Szintén előre szólok, hogy egy nehéz helyzetben levő közösség kér benne pénzt. Tudom hogy másnak is nehéz, de én most nekik igyekszem segíteni. Ha ezek bármelyikével gondod van, ne olvass tovább.
A Suhanj! Alapítvány és edzőtermük, a Suhanj! Fitness olyan dolog, amelynek minden nagyobbacska településen vagy budapesti kerületben lennie kellene.
A Suhanj célja ugyanis az, hogy a fogyatékkal élők és a fogyatékkal nem élők együtt, integráltan sportoljanak. Ezt sokkal könnyebb leírni, mint csinálni.
Rengeteg erőfeszítés kell hozzá, speciális gépeket kell venni, akadálymentesítést kell csinálni. Sokkal fontosabb ennél, hogy szervezni kell egy teljesen nyitott gondolkodású csapatot. Olyan embereket, akik nem a fogyatékosságot veszik észre, hanem az embert. Megint egy magasztos gondolat, amelyet könnyebb kimondani, mint csinálni. De, a Suhanj, amely több mint tíz éve jött létre, és ahova én három éve egyszerű edzőtermi vendégként becsöppentem, ezt megoldotta.
Ide most az a bekezdés jönne, hogy nem tudom, hogy mit ad ez a közösség egy fogyatékkal élőnek. Egy újabb pátoszos mondat, ami után rájössz, hogy dehogynem tudod. Hisz maga a Suhanj azért van, azért van elsősorban, hogy ezekről a dolgokról ne nagyívű pátoszos mondatokban beszéljünk, amik mögött nincs semmi. Mondok egy példát.
17:30-kor kezdődik a spinning. 17:24-kor még a terem előtt állva hallgatsz valakit a telefonban, azt mondja, amit eddig hatszor beszéltetek meg. Aznap délután is hívott háromszor. Nyom egy határidős dolog, amivel délután nem tudtál haladni. Valahogy csak bevergődsz a terembe, fel a spinnerre, és öt perc után a kiváló spinning zene (Emlékszem Sopronban by Halott Pénz és Welhello, kihozza belőlem a baltás gyilkost) egyszerűen kiakasztja az idegrendszered, leszállsz a spinnerről és bemész a zuhany alá.
Senkinek az arcizma se rezdül. Hiszen ez a Suhanj. Lehet hogy valaki siket és nem hallja a zenét az edző lábairól nézi le a ritmust. A másik vak, akinek segíteni kell, ha nem pont ott vannak a spinnerek, ahol a múltkor voltak. Van szellemi fogyatékosunk is, aki néha hangosan végigdumálja az órát. Sanyinak meg összejött egy jó kis szorongós-pánikolós rohama, leszállt a gépről és bement a szaunába. Na és. Ez a Suhanj, ahol az emberek ezek ellenére sportolnak.
A Suhanj számtalan embert, akivel szemben tíz éve is az volt még az általános elvárás, hogy igyekezzék csendben létezni és a fogyatékosságával mást nem zavarni, átvezet oda, hogy edzőterembe jár, edzőtermi haverjai vannak. Gyúr, maratonra készül. Napközben pedig az edzők speciális tornaórákat tartanak, olyanoknak, akik nagyon komoly fejlesztése szorulnak.
Akik nem a fogyatékosság felől kerülnek be a Suhanj közösségébe, szintén végigmennek egy folyamaton.
Az első lépés az undor, aki bejön, az már ezen túl van, vagy legalábbis azt gondolja hogy túl van. Rövid idő után tényleg megszokja. Igen, ott egy lábnak, szemnek kellene lennie. Nincs. Deal with it.
A második a sajnálkozás lenne, ha nem lenne a Suhanj. Az ember ilyenkor megfürdik saját jófejségében, hiszen sajnálja a másikat, esetleg meg is simogatja. Aztán kb. egy perc alatt látja meg a Suhanjban, hogy ha valamire nincs szüksége a fogyatékkal élőknek, az a látványos sajnálkozás.
Következő fokozat a kíváncsiság. És milyen így élni hogy nem látsz semmit? Milyen lenne, baze, vaksötét. (tényleges elhangzott válasz a Suhanj öltözőjében). Rövid időn belül rájössz, hogy ez pont annyira udvarias, mint a veled szemben ülő tárgyalópartner melleit bámulni.
Aztán megérkezel oda, hogy ezek emberek mint te. Olyanok, akiknek sokszor nehezebb mint neked, de nem várnak ezért sajnálatot vagy jófejséget. Olyan helyen szeretnének lenni, ahol ők nem a Kerekesszékes Laci, hanem simán Laci. A Suhanj ez a hely. Elég nagy baj hogy csak egy van belőle.
A végállomás az, amikor rájössz, hogy itt te is kapsz dolgokat. Amellett hogy megtanulsz fogyatékkal élő embertársaiddal normálisan viselkedni, őket elfogadni, ezen a helyen rájössz, hogy kisebb fogyatékaid neked is vannak, és rácsodálkozol, hogy a világ ezt mennyire nem tolerálja. Ne idegeskedj. Fel a fejjel ne szomorkodj. Ja, mintha ezt a kettőd szabályozni tudnád. A Suhanjban? Hát ja, ideges/depis, ha jobb lesz neki attól, hogy spinningel, csinálja, ha ülne a sarokban, üljön a sarokban. Majd Füge, a rezidens vizsla odamegy és megnyalogatja.
Sajnos Suhanjból csak egy van. Normális országban tucatjával lennének ilyen helyek, ahol megvan a szaktudás, a megfelelő mentalitás arra, hogy ennyire különböző emberek megismerjék egymást és együtt sportoljanak.
A Suhanjban nincs trükközés. Nem alapítottuk meg a Suhanj SE-t és igazoltunk le versenyzőnek, hogy nyitva lehessen a terem. Az ide járó emberek jó részének sajnos volt hol és miért megtanulni, hogy az orvos tanácsaira figyelni kell és be kell őket tartani.
A Suhanj bajban van, hiszen jó ideje nem tud belépőt, bérletet eladni, és úgy tűnik, hogy még hónapokig nem fog.
Én támogatom a Suhanjt, és erre kérlek téged is. Bármilyen kevés pénzzel teszed, az is rengeteget számít.
