Az utóbbi napok magyar sajtóban méltatlanul keveset emlegetett híre, hogy véget ért a Hakuho-show, visszavonult Hakuhó Só, minden idők legjobb szumósa. Mönkhbatin Davazsargal néven látta meg a napvilágot a festői Ulánbátorban, a mongol szumósok második hullámával érkezett Japánba, ahol addigra az első hullám több tagja már bejáratott név volt.

Ő két másik jokozunával, Aszasorijuval és Harumafudzsival ellentétben megúszta, hogy rikisihez (szumóbirkózó) méltatlan viselkedés miatt vissza kelljen vonulnia. Közel járt hozzá többször, például jelen volt annál a pofozkodásnál, amely miatt Harumafudzsinak vissza kellett vonulnia.

Életében új korszak kezdődik, mivel heját, azaz szumóistállót akar alapítani. Ilyeneket régen módos szamurájcsaládok alapítottak, és az istállók a mai napig ezeket a neveket viselik, csak ezeket a neveket meg kell vásárolni. Volt kivétel, a kilencvenes évek sztárja, Takanohana a saját neve alatt alapíthatott heját, de felajánlották ezt a nyolcvanas évek sztárjának, Csijonofudzsinak is, aki azonban nem élt vele, mert kedves volt neki a Kokonoe név, amely istállóban maga is birkózott, ezért inkább megvette azt.

Hakuhó is valószínűleg a Mijagino nevet fogja megvenni, mivel a mestere, a név jelenlegi tulajdonosa másfél év múlva eléri a korhatárt és visszavonul. Hakuhónak egy szabálymódosítás miatt már nem ajánlották fel a saját néven alapított istállót.

Ezzel meg is érkezett az új életébe. Nagy bajnokként a birkózók között vitathatatlanul a legnagyobb tekintély volt, oyakataként (edzőként) újra junior lesz, és sok öreg irigye lesz, akik ugyanúgy ki akarják majd nyírni, ahogy a hozzá hasonlóan arrogáns (és hozzá hasonlóan mindenkinél jobban birkózó) Takanohanát kinyírták, de még a szumószövetség közeléből is. Ráadásul Hakuhó mongol. Felvette a japán állampolgárságot, ezzel lemondott a mongolról, de majd kiderül, hogy edzőként, menedzserként mennyire fogja tudni megismételni a sikereit.