Mi segít túlélni rovatunkban: a magyar koncerttermekben ritka vendég a brit zene.

Vashegyiék szoktak Purcellt játszani, néha elhangzik Holst Planéták szvitje, és pár Britten-kórusmű. Ralph Vaughan Williams például nem korszakalkotó zeneszerző, de sok szép darabot írt. Ezek közül a Variációk egy Thomas Tallis témára, és a Lark Ascending (nem tudom, van-e szokásos magyar fordítása) kifejezetten népszerű.

Magyar fülnek szokatlan, hogy a pacsirta és a hegedűszóló a világon nem mindenütt az jelenti, hogy 3-4 prímás versengve keresi a “pacsirtát” a zenekar előtt állva. Ez inkább ilyen meditatív, és ha jó hegedűs játssza (David Nolan az) akkor szerintem egy gyönyörű darab.