A rézfúvós hangszerek fejlődése sajnos-sajnos késve követte a többiét, mivel ügyesen fát faragni már régen is tudtak, egyenletes falvastagságú lemezt hengerelni, jó ötvözeteket kikeverni, tizedmilliméter pontossággal esztergálni csak a XIX. század végefelé tanultunk meg annyira, hogy a rezes hangszerek is teljes értékűvé váljanak.
Ezért aztán miközben Bach már vagy százötven éve megírta a Wolhtemperiertes klaviert (gyk. Bach nagyon örült, hogy bizonyos hangnemekhez nem kell áthangolni a zongorát, pontosabban ami akkor volt zongora helyett) addig a rezesekre nagyjából Brahmsig csak egyszerűbb dolgokat írtak. Schumann az első nagyobb zeneszerző, aki pl. olyan kürtre írt darabot, amelyen gombok vannak.
A dolognak több szomorú következménye is van. Ilyen az átiratok világa, Vivaldi hegedűversenyek trombitán, Bach-partiták kürtön, a Mózes-fantázia tubán, és így tovább. Némelyik jó, mások…hagyjuk.
Jelentős következmény a sok kortárs mű, ezek között van pár meglepően nagyon jó, említhető pl. egy Arutyunján nevű örmény zeneszerző trombitaversenye, és vannak pusztítóan rosszak, amikor az ötlettelen kortárs senkiházi megörül, hogy a legtöbb rézfúvós hangszerrel lehet kukorékolást, nyerítést, mekegést utánozni, mindezt dallamos fesz-mollba csúszó dodekakofón stukatúrában. A XX. század második felének magyar rézfúvós irodalma nagyrészt ilyen, kivéve persze Hidas Frigyest, aki viszont olyan mintha a Szomszédok zenéjét írta volna át kortárs rezes darabokká, holott pont fordítva történt.
De a legrosszabb kivetülése a rezes kisebbrendűségi érzésnek, melynek oka tehát az, hogy van Brahms hegedűverseny, de nincs Brahms kürtverseny (tegyük hozzá, hála Istennek, ötven percet zenekar előtt állva kürtölni nem lenne vidám) a popzenei átirat.
André Rieu meg a többi ilyen giccspaganini cikiségfaktora sehol sincs ahhoz képest, amikor hat harsona elkezdi a csehrapszódiát tolni. Karmesterrel. Persze nem egyedüli bűnösök ők, létezik ez 12 kürtre is. Igen, emberiség elleni bűntett.
És még rendes is vagyok, mert nem mutatom meg nektek, a zenei pokol egy másik bugyrát, a német kottakiadók pusztító tevékenységét, akik tényleg mindent átírnak falusi Jugendblasorchester számára. Én sajátkezűleg- és szájúlag játszottam rezesbandával a Final Countdownt a Europe-tól, Ennio Morricone western válogatást, best of Macskákat. Na ilyesmit nem keresek nektek elő, mindenki képzelje maga elé, amint német gimnazisták tülkölik a Thrillert valami falunapon, az előtérben a nyugdíjasklub tolja a koreográfiát hozzá.
Eléggé büntet ez a Bohemian Rhapsody is 😀
