Mi segít túlélni rovatunkban: keressetek rá a spotifyon (vagy ahol akartok) Mozart No. 26-os D-dúr “Koronázási” zongoraversenyére (Köchelverzeichnis Nr. 537).

Először Alfred Brendel aztán Friedrich Gulda előadásában. Brendel száraz, de mint egy jó fehérbor. A hangok pattannak, a tempó precíz, az egész mű mégis muzikális és gyönyörű. Gulda zongorája puhábban szól, az egész terjengősebb, Brendel pedantériája mellett már-már trehánynak hat. Van pár pont a felvételben, ahol érezni, ahogy a karmester Nicolaus Harnoncourt alányúl a tempónak, mert Gulda belefeledkezett a játékba és terjengeni akar. Ennek ellenére pont ugyanolyan élvezetes, mint Brendel, noha az ember bizonyos pontokon nem tudja eldönteni, hogy egy különösen viharos Schubert-interpretációt hall, vagy a Brendel által az imént olyan kristálytisztán eljátszott Mozart-darabot?

Egyúttal indítványozom, hogy az ifjúságot tiltsák el a Bartók rádió “Egy zenemű több előadás” c. műsorának hallgatásától, mert súlyos elmócártosodást okoz.