Mi segít túlélni rovatunkban: Haydn.

Haydnben az a zseniális, hogy miközben az emberben egy hercegi szolgálatban álló, rizsporozott parókájú ember képe él róla, a zenéje modern.

Noha a három nagy klasszikus zeneszerző közül a legidősebb, főleg ezek a szóló zongoraszonátái valahogy frissebbek, mint amit Mozart valaha is írt. Mások, mint Bach összhangzattani erőfitogtatásai, mások mint Mozart gemütli szórakoztó zongoraművei. Hercegi alkalmazott ide vagy oda, ezek nekem a független elme kreativitását dicsérő darabok, amelyekre egy kevésbé kötött előadásban, mint a linkelt, egyébként kiváló felvétel, még jammelni is lehetne.

A független kreatív elme pedig a zenében még vagy 40-50 évvel Haydn halála után kezdett tényező lenni, szerintem ezek a darabok megelőzik a korukat, mert valami olyasmit tudok róluk elképzelni, mint amikor Chopin vagy Debussy leült a zongorához, és nekiállt alkotni.