A ma délelőtt (ottani idő szerint ma este…) befejeződött januári szumótornát (emlékeztetőül: minden páratlan hónapban van torna) Mitakeumi Hiszasi nyerte. Ezzel végre úgy tűnik, hogy eléri az ózeki címet.

Mitakeumi (eredeti neve: Omicsi Hiszasi) tipikus példája annak, hogy a szumós legnagyobb ellenfele saját maga. Általános iskola óta minden korosztályban vagy országos bajnok, vagy top 10-es versenyző volt. Volt össz-egyetemi és össz-japán amatőr bajnok. Egyébként jogot végzett és várta volna egy jó kis állás a japán közigazgatásban, amikor az egyik legnagyobb multú szumóistállól, a Devanumi (innen a versenyzői nevében az -umi) vezetője meggyőzte arról hogy szerződjön le a profi szumóba.

Az amatőr jokozuna azt a kedvezményt kapja, hogy nem kell a hatodosztályban középiskolás gyerekekkel birkóznia, hanem a harmadosztály 10. rangjában kezdi a karrierjét, ahonnan két győztes teljesítménnyel már elérhető a másodosztály, vagyis rendes többezer dolláros havi fizetést kapó, gingkó-levél alakú kontyot és színes selyemövet viselő “szekitori” lehet belőle.

Mitakeumi ezt simán megugrotta, sőt ahogy felkerült a másodosztályba, az első másodosztályú tornáját meg is nyerte, két tornával később már elsőosztályú birkózó volt és nem sokkal később már a szumó 4. legmagasabb rangját, a komuszubit is elnyerte.

Nagy ígéret volt tehát, de azóta se tudott feljebb lépni, mert a teljesítményéből hiányzot az állandóság, a megbízhatóság. A szumó két legmagasabb rangjára külön szabályok vonatkoznak. Ózeki az a komuszubi, vagy az eggyel magasabb rangú szekivake lesz, aki három tornán legalább 33 győzelmet arat (egy tornán 15 meccse van, ez tehát 45 meccsből 33 győzelmet jelent. Más szóval: ózeki az a birkózó lehet, akit csak a többi ózeki vagy jokozuna ver meg. Időnként elér velük szemben bravúrgyőzelmeket és az alacsonyabb rangúaktól csak nagyon ritkán kap ki. Jokozuna abból az ózekiből lesz, aki két egymást követő tornát megnyer, továbbá egy vénekből álló bizottság méltónak találja erre.

Mitakeumi évek óta az ózeki rang kapujában toporog, de eddig nem volt képes három egymást követő jó tornát összerakni. A mentális stabilitáson kívül mindene megvan hozzá. 170 kiló, vagyis a 120-130 kilós izomkolosszust még vagy 40-50 kiló ballaszt is kiegészíti. Fizikai ereje a nagyon erős szumós mezőnyben is a top 5-6 versenyző között van.

Ráadásul rendkívül jó technikája van. A szumósok stílusuk szerint kétfélék. Vannak “osi” szumósok, akik elsősorban abban erősek, hogy a másikat kilökjék a ringből, az ő technikájuk lökések és taszítások sorozata. Akik jól csinálják kiváló ritmusérzékűek és a másik testhelyzetéhez folyamatosna igazítják a taszításaikat, ezzel oldalra fordítva, vagy éppen a túlságosan előre dőlő helyzetüket kihasználva hirtelen mozdulattal földre rántva őket. A másik stílus a “jucó” szumó, akik a másik övét megragadva birkóznak.

Mitakeumi alapvetően osi szumós, abból is az egyik legjobb, viszont egy közepes övharcos is egyben, vagyis nem fogy el a tudománya ha a másik ráfog az övére és nem lehet már lökésekkel kitenni a ringből. A jokozunákra mindig az a jellemző, hogy a gyengébb technikájukban is versenyképesek, és Mitakeumi ilyen.

Most mindenki azt találgatja szumós berkekben, hogy vajon ez a torna az áttörés volt-e, átszakadtak-e azok a mentális gátak, amelyek eddig megakadályozták az egyenletes teljesítményben Mitakeumit. A mostani egyetlen jokozunának, Terunofudzsinak térdsérülése van, ki is kapott ma reggel Mitakeumitól. Teru 2021-ben domináns volt, minden tornáján legalább tízszer nyert. Ha ő nincs a képben, akkor Mitakeumi előtt akár a jokozuna cím is megnyílhat.

A mongol dominancia közepette sokan örülnének egy japán jokozunának, ki tudja, tán még azt is elfelejtenék neki, hogy anyukája révén félig filippínó.