Mi segít túlélni rovatunkban egy kis könnyűzenei slágerrádió, Händel vízizenéje.

Ez a felvétel azért kedves számomra, mert nem zsebkendővel fogja meg a…komolyzene interpretációját.
Az egyébként nagyszerű magyar komolyzenét sajnos belengi az a téveszme, hogy a komolyzenét szépen kell játszani. Persze, szépen kell, csak ez a szépség, ki tudja miért, valamiféle erőltetett visszafogottságot, mindenféle szélsőségtől beteges tartózkodást jelent. Semmi sem túl gyors, túl lassú, túl halk, túl hangos, olyan mintha tartanának a szolfézs tanárnénitől, aki 32 ütemnyi dallamdiktálással (egyszer diktálja, aki nem írja le, helyből egyes) büntetné a renitenseket, akik a szemléltetőeszköz olcsó music center equalizerén felhúzták a basszust és le a közepet, hogy legyen kis húzása Beethovennek.

Na ezt Hervé Niquet hírből sem ismeri. Ha valaminek reccsenni kell és hadd lobogjon a hajunk, akkor az reccsen és hadd lobogjon a hajunk. Amilyen pofákat vág hozzá, az meg külön bónusz 🙂