Mivel tudom, hogy a kedves olvasók odavannak a szumós hírekért, így örömmel közlöm, hogy a szumó legmagasabb rangját a jokozunát hamarosan 73. alkalommal is ki fogják osztani, mivel az ezzel foglalkozó bizottság Terunofudzsi Haruót (született Gantulgyn Gan-Erdene) érdemesnek tartotta erre.
Ezzel újabb mongol kerül a szumóvilág tetejére. Azt még nem tudni, hogy váltja elődjét, a 69. jokozuna Hakuhó Sót (született Mönkhbatin Davazsargal) vagy együtt lesznek jokozunák egy darabig.
Hakuhó a tegnap véget ért tornát veretlenül nyerte. Az utolsó napon épp a szintén 14-0-val álló Terunofudzsit verte, igen látványosan, közel 180 kilós ellenfelét (Hakuhó kb. 160 kg) egy karkulcsolásos dobással (kotenage) a földhöz vágva.
Mindkét jokozuna különleges személyiség. Hakuhó minden idők legnagyobb jokozunája, ami főleg úgy nagy teljesítmény, hogy az első néhány jokozuna a 73-ból mitológiai/legendás alak, kb. a mi Botondunk, Kinizsi Pálunk, Toldi Miklósunk fogható hozzájuk.
Hakuhó több mint negyven tornát nyert, minden rekordot ő tart a szumó világában. Egészen különleges tehetség, hihetetlen izomzata mellé ő magasan a legjobb birkózó is a mezőnyben. 36 évesen, közel egyéves sérülésből tért vissza, miközben a teljes japán sajtó azon csámcsogott, hogy vissza kéne vonulnia. Ehhez képest végigverte az összes ifjú titánt, nagy ígéretet, titkos esélyest, másodpercnyi kétséget sem hagyva, hogy nála jobb nincs.
Megverte Teronofudzsit is, aki szintén nagy sportember. Három évvel ezelőtt már ózeki volt, tehát a második legmagasabb rangot viselte, amikor sorozatban több sérülése lett, és kiderült, hogy a hirtelen felhizlalt szumósok réme, a cukorbetegség is sújtja.
Az ötödosztályba csúszott vissza, ahol a gimiből frissen kiugrott 16 éves “nagy tehetségek” birkóznak, meg az olyanok, akikből garantáltan nem lesz semmi, de a szumó szövetség által folyósított ellátmány jobb pénz, mintha árufeltöltők lennének egy boltban, ezért hivatalosan birkózók, nemhivatalosan meg főznek-mosnak-takarítanak az “istállójukban”.
A padlón, a pokolban járt, mestere, Iszegahama-ojakata (korábban Aszahifudzsi néven a 63. jokozuna) azonban kitartásra buzdította, így a májusi tornán, a valaha volt legnagyobb visszatérést bemutatva már újra ózeki volt.
Terunofudzsi egy izomkolosszus, de a térdei annyira tönkrementek, hogy az ózeki cím elfogadásához, amelyet tradicionálisan letérdelve és úgy földig hajolva kell elfogadni, alig tudott letérdelni. Így valószínűleg ő nem lesz 15 évig jokozuna, mint hakuhó, de felért a tetőre.
A jokozuna cím japánban már nem is dicsőséges, hanem misztikus. A jokozuna által előadott dohyo-iri (szertartásos bevonulás a küzdőtérre) vallásos jelentőséggel is bír, különös erővel képes a rossz kamikat elűzni és a jókat megidézni. A frissen kinevezett jokozuna első ilyen szertartását a Meidzsi-szentélyben mutatja be, ennek a jelentőségét talán nem kell magyarázni. Hakuhó például állítólag már tavaly visszavonult volna, sérülése mellett azért maradt még egy évet, mert ő akart az a jokozuna lenni, aki az olimpikai megnyitóhoz kapcsolódó dohyo-irit bemutatja.
Az eredeti nevükből kitalálhatóan Hakuhó és Terunofudzsi is mongol, és a japánok örültek volna, ha lett volna újra japán jokozuna, mivel Takanohana (Hanada Kódzsi) kilencvenes évekbeli uralkodása óta mongolok uralták a szumót előbb Aszasoriju, majd Hakuhó, Harumafudzsi és Kakurijo révén. Ez nem jött össze, mivel a szóba jöhető japánok egyszerűen nem voltak elég jók. Volt akiről kiderült, hogy az ózeki cím a teteje annak, amit el tudtak érni, de volt akit sérülés fosztott meg az előrelépéstől, de olyan is van, aki épp egyéves eltiltását tölti, mivel kibukott, hogy a legnagyobb karanén közepette egy exkluzív bárban bulizgatott.
A szumó a szegény gyerekek sportja, és úgy tűnik, hogy továbbra is csak a Mongóliából importált gyerekekben van meg az a drive, hogy mindent beleadva felérjenek a tetőre. Japán pedig várja tovább a következő hazai jokozunát. Rossz hír nekik, hogy a középtávon a címre esélyesek közül is többen mongolok…
De ez nem fogja zavarni Terunofudzsi Haruót, amikor a Meidzsi szentély udvarára először fog bevonulni, a jokozuna hófehér kötelekből font, 15 kilós ceremoniális övét viselve. Előtte egy alacsonyabb rangú társa fog vonulni, hogy porszem és harmatcsepp se legyen az útjában, egy másik pedig egy katanát fog utána hozni, hiszen a jokozuna kinevezéssel automatikusan szamuráj lesz az ember. Akkor is ha mongol.
