Feltűnést keltett a Politico cikke, ahol azt írják, hogy Orbán megnyerte a migránsügyi vitát az Európai Unióban és mostmár az általa két éve egyfolytában hirdetett elvek fognak érvényesülni.
Biztos vagyok benne, hogy ez az elemzés épp mostanában söpör végig a teljes kormánymédián, Orbán pedig már mondott is egy győzelmi beszédet, ahol még fegyvert és lőszert kért a Rendektől az EU- és migránsellenes dicsőséges kétfrontos háború folytatásához.
Mivel várhatóan a következő hetek slágertémájáról van szó, a Diétás Magyar Múzsa (és kiváló háttérblogja, a Ráérünk blog) kicsit a dolog mögé néz.
Valóban belátta Európa Orbán igazát?
Vezető európai politikusok valóban egyre többet nyilatkoznak olyanokat, hogy közös, megerősített határőrizetre van szükség, hogy a migránsokat meg kell szűrni mielőtt tengerre szállnának, lehetőleg nagy befogadóközpontokban még Afrikában/Ázsiában, plusz szét kell csapni az olyan NGO-k között, és amelyik embercsempészek kezére játszik akár akarva, akár akaratlan, le kell állítani.
Összefoglalva: itt az ideje rendet rakni a migráció nevű kupiban.
Valóban, ezekből a szólamokból jó sokat Orbán használt először, bár a jelen poszt szerzője már a végül érvénytelen migráncsos népszavazás kampányában is leírta, elolvasható az Érvénytelen FB oldalon.
Orbán ekkora zseni lenne? Annyiban igen, hogy meghallja az idők szavát, és sokszor tesz jó lóra. Ezzel az üzenettel valószínűleg megnyeri a 2018-as választásokat.
A nyugati politikusok pedig ekkora hülyék akiknek a szeme elől csak most oszlott el a rózsaszín liberális köd? Nem egészen.
Merkel szemszögéből
Ahhoz hogy megértsük például Németország “nyámnyila” reakcióját, kicsit fel kell vennünk Angela Merkel kancellár szemüvegét.
Németországban a kancellár nem tehet meg bármit, és Németországban milliószám élnek békés, adófizető, német állampolgár muszlim bevándorlók (meg nem békések is, de jóval kevesebben).
2015-ben Németországnak nem a menekültkérdés hosszú távú megoldásával kellett foglalkoznia, hanem azzal, hogy százezres tömegek tartottak a német határok felé. Egyrészt humanitárius katasztrófa fenyegetett, másrészt pedig a BND (német hírszerzés) alighanem a túlórák túlóráit dolgozta, hogy felmérje: melyik maffia, melyik külföldi titkosszolgálat és terrorszervezet szítja a tüzet, kik akarnak ügynököket bedobni a tömeggel, satöbbi. Rendes, becsületes állambiztonsági krízis volt, amelyben Németországnak egy választása volt: beleállni az ütésbe és bízni abban, hogy a világ egyik legerősebb gazdasága és legjobban szervezett állama kibírja lábon. Kibírta.
És (elnézést a durva kifejezésért) kurvára megjegyezte, hogy ebben a szituációban melyik szövetségese mit csinált. A magyar konkrétan a saját pecsenyéjét sütögette a németek kontójára. Természetesen Németországban is volt aki felvázolta az afrikai hot pointok és a közös európai határvédelem tervét, de az európai szövetségesek épp azon versenyeztek, hogy tolják rá a balhét az EU gazdag nyugati országaira, szóval épp nem a nagy összefogásnak volt itt az ideje.
Ráadásul ha Merkel kemény szavakat használ, annak nagyon rossz vége lehetett volna, hiszen német állampolgárokat tehetett volna ki pogromveszélynek, és a hitelességét is aláásta volna, ha nagyívű ígéreteket tesz, anélkül hogy azok politikai és költségvetési megvalósíthatóságáról meggyőződött volna. Merkel egy komoly ország komoly vezetője, nem engedheti meg magának az orbáni nagy szavakat.
Mi változott?
Sok minden. Előszöris Európa két vezető hatalma, amelyik tényleges súllyal bír a nemzetközi porondon, megfeszítette izmait. Macron elnök első intézkedései közé tartozott, hogy a francia befolyást a frankofón afrikai országokban arra használja, hogy visszafogja a népvándorlást (konkrétan a líbiai hajózásokat miatta fogták vissza a versengő líbiai kormányok). Merkel (megint csak megjegyezve ki a barát és ki az ellenség) kifizette a zsaroló Erdogant. Valószínű, hogy kellő diszkrécióval, de nagyon komoly titkosszolgálati-titkosrendőri akciók zajlottak az embercsempész-hálózatok megtöréséért, főleg az olyan esetek után, mint a halálkamion ügye.
Az akut problémák elhárultak, el lehetett kezdeni a szisztematikus megoldások kidolgozását, az állandósult problémákra. De nem ez a fő változás.
Megújuló EU
A migránsválság az utolsó csepp volt abban a pohárban, amelybe az EU válságtünetei gyűltek. A évek során kiderült, hogy az EU nem tudja kezelni, ha egy tagja domináns (Németország) ha egy vagy több tagja vészesen szervezetlen és szegény (Görögország) ha egy tagja különc és zsarolni akar (Egyesült Királyság) vagy éppen módszeresen az EU ellen politizál, az EU pénzéből (Magyarország).
A migránsválság idején mutatkozott meg, hogy stresszhelyzetek kezelésére is képtelen, és ezzel váltak a válságtünetek a szélesebb tömegek számára is láthatóvá és érthetővé. Nem véletlenül történt a Brexit és volt rá valós esély, hogy Franciaország is EU-ellenes elnököt választ. Orbán pedig – megint meghallva az idők szavát – azóta lett az EU ostora.
Az EU reformja elkerülhetetlen, és a vezető erők között ebben az egyben konszenzus van. Macron víziója a sikeres Franciaországról csak egy megváltozott EU-ban lehet sikeres. Németország, ahol Merkel utolsó, “szoborállító” ciklusára készül, érdekelt abban, hogy befolyását ne csak milliárd eurók mozgatásával tudja gyakorolni, mert azt a német kormányt választó derék és takarékos svábok, bajorok, satöbbik nem nagyon szeretik. Az újabban Juncker szavaival megszólaló brüsszeli apparátus meg érzi, hogy ha nem száll be a reformokba, azok a feje fölött fognak megtörténni, német-francia paktum formájában, mint már annyiszor az EU történetében. Tehát ők is reformálnának.
Pilot project
A létrehozandó “új EU”-nak központosítottabb, hatékonyabb rendszernek kell lennie, ahol a pénz nem az ellenzők csitítására, hanem létező problémák hatékony kezelésére megy el. Ez óriási politikai ellenállással fog járni. Hiba lenne azt gondolni, hogy Orbán Viktor az egyetlen politikus, akinek van vesztenivalója egy erősebb EU-val szemben.
Épp ezért jön kapóra a migráncsügyi összeurópai fellépés, hiszen ennek szükségességét senki sem meri vitatni, és ki lehet próbálni, hogy mennyire lehet nyomást gyakorolni, hogy lehet összerakni egy ténylegesen működő és hatalmat gyakorló (tehát nem a tagállamok között balanszírozó-lavírozó) összeurópai végrehajtó szervet, hogy lehet hatékony katonai és titkosszolgálati koordinációt csinálni. Ez az új EU pilot projectje.
Orbán lapjai
Természetesen ez a projekt nehezen viseli el, ha valaki módszeresen, látványosan szabotálja, és Orbán láthatóan ezt teszi. A fennhangon hirdetett “senkit nem fogadunk be” és “testünkkel védjük meg Európát” szólamok a régi EU fenntartására tett erőfeszítések, valódi jelentésük: “Küldjetek pénzt és mi ellenőrizetlenül el akarjuk költeni valami hangzatos közös célra, de a piszkos munka a tiétek”
Nyilvánvaló, hogy ezt Orbánnak nem akarják megengedni, de nem is tudják, hiszen például nekik olyan apróságokra is figyelni kell, mint a Balkán stabilitása.
Orbán természetesen nem óhajt hősi halált halni Brüsszel falai alatt, hanem játszmázik. Játszmájának lényege az, hogy ha elég hangosan mondja, hogy “én vagyok aki már az elejétől a frankót nyomja, és most ezért meg akarnak büntetni” akkor kellemetlen lesz őt agyoncsapni, mint egy fáradt őszi legyet, EU reformok ide vagy oda. Ezekkel a szólamokkal megnyeri a 2018-as választásokat, utána pedig a szabadságharcot egyik napról a másikra elfelejtve, jó szokása szerint szolgaian végrehajt mindent, amit a nagyok mondanak, és akkor meg már a kutya nem foglalkozik vele. Vagyis, elég kis pontok vagyunk ahhoz, hogy ha Orbán ugatva, de nem harapva jön a falkával, az erősebb kutyák ne bántsák.
Ez a terv. A szokásos futballokos taktika, a sok labdatartásból hozott döntetlen. Csak lehet itt most kevés az ugat de nem harap módszer, és jól kellene helyezkedni. Legalábbis két V4 ország már bedobta a lapjait. Klárika, a magyar fiú ALL IN-T mondott! Nézzük, nézzük, Angela call vagy nem call…
…csak Angelánál revolver is van.
