Egy érdekes történet arról, mi történik, ha egy kínai (!) MMA-bajnok bebizonyítja, hogy a híres kínai harcművészek nagy része közönséges sarlatán. Ami persze igencsak sérti a kínai kultúra felsőbbrendűségét hirdető nacionalista-kommunista vezetést…

U.i. Nem gondoltam volna, hogy ezt külön szájba kell rágni, de a megosztás lényege nem a kínai harcműveszetek hatékonysága, hanem hogy mi történik legújabb szövetségesünknél azzal, aki kétségbe meri vonni az ottani államilag tolt nemzeti mitológiát…

U.i2.: Panamajack csak azért írja ezt, mert ő maga egy myanmari harcművészeti ágazat 17 danos mestere, és pár éve egy barátságos meccsen a délkeleti bársonyos darázscincér stílussal szembesítettem. Megsemmisült, amikor az Ébredő Légy A Lótusz Ágon Harmatot Ken Csápjaira mozdulatommal találkozott.

Ugyan nem kérdeztétek, de elmondom, hogy én kipróbáltam már 456 stílust, de a leghatékonyabb…na ezt nem árulom el, mert én már akkora mester vagyok, hogy a tudásomat veszélyes lenne felkészületlen amatőrök kezébe adni. Nagyságomat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az általam ismert minden kétmillió gyilkos technika egyikét se alkalmaztam még Csirén. (Ésik)