Olvasom a 444 vezércikkét Gönczi Gáborról, bár ne tenném.

Ha van valami, ami elkeserítő ebben a rendszerben az az, hogy képes ezt tenni az emberekkel. Gönczi Gábor ezzel a filmmel valószínűleg annyit tett a toleranciáért, az átlagtól különbözők elfogadásáért, amennyit talán soha előtte senki Magyarországon. Vagy legalábbis nem ekkora közönség előtt. Most lehetne pálcát törni felette, hogy lám, beállt kutyának a nagyurakhoz, koncért cserébe, de egyszerűen nincs hozzá gyomrom, talán nem is lenne korrekt. Egyszerűen csak kurvára sajnálom.

A cikk helyett meg inkább linkelöm azt a dalt, ami nem csak szebb, de igazabb is a hymnus-nál. Kár, hogy az előadója szintén… Lugosi mindazonáltal istencsászár.

Hogy sújt minket ez agyönyörű kurvaélet.