Az újbaloldalnak (ahogy annak idején az eredeti baloldalnak is) rengeteg jó és valós érve van a kapitalizmus kritikájában, és ez a mostani klímacsúcs idején különös aktualitással bír. Ezzel együtt azonban még mindig adósak a 20. század megvalósult szocialista/kommunista kísérleteinek valódi kritikájával. A gyakran hajtogatott “az nem is volt _igazi_ szocializmus” érv nevetséges és nem igaz, mint az alábbi cikk is kifejti.

A lényegi probléma az, hogy mivel a kapitalizmus az emberek önérdekére épít (ami teljesen megfelel az emberi alaptermészetnek), a rendszer fenntartásában nagy szerepet kap az egyéni kezdeményezés és az önszerveződés, vagyis a szabadság és a demokrácia könnyen összeegyeztethetőek a tőkés gazdaság igényeivel.

Ezzel ellentétben a szocializmus és főleg a kommunizmus kollektivista és altruista alapokon nyugszik, ami ugyan morálfilozófiai szempontból jól hangzik, ám valamilyen módon ki kell kényszeríteni, ugyanis az ember alapvetően önző. Ez az ellentmondás vezetett oda, hogy eddig nem sikerült olyan kollektivista szocialista rendszert alkotni, ahol ne lett volna általános az erőszak, a diktatórikus módszerek, és a vezető réteg korrupciója (ami persze kapitalista rendszerekben is megvan, de ott szükségszerűen kevésbé centralizált a hatalom, és nagyobb a nyilvánosság).

Amíg nem sikerül a modern rendszerkritikus baloldalnak világosan és közérthetően definiálni, pontosan mit értenek “demokratikus szocializmus” alatt, és hogyan akarják elkerülni a marxista rendszerek fent vázolt csapdáit, nehéz lesz meggyőzniük a választók többségét, hogy ők nem csak az autoriter populizmus balos képviselői.

www.forbes.com

Yes, It Was “Real Socialism.” No, We Shouldn’t Try Again.

The resurgence of self-described “democratic socialists” like Bernie Sanders and Alexandria Ocasio-Cortez leaves me somewhat puzzled.