Mi segít túlélni rovatunkban, Bartók rádió, Új zenei újság tegnap. Kovács Sándor műsorvezet, Mácsai János pedig Renaud Capuçon (francia hegedűművész) CD-jét mutatja be, amelyen népszerű easy listening komolyzenei számok vannak. Aki esetleg kevesebb Bartók Rádiót hallgat: az Új zenei újság a heti kritikai műsor, ahol minden zenei újdonságról megtudjuk, hogy nem rossz, nem rossz, de azért volt már jobb is. (ld. az elődblogról)

Szóval Mácsai kicsit fanyalogva elmondja, hogy ez a CD nagyon nemes okból készült (a művész a kisfiának hegedült szép kis darabokat, ezeket vette utóbb lemezre) de hát ezek a válogatáscédék a bevásárlóközpontok polcairól lehetnek ismerősök, régen ezt úgy mondták: SMONCESZ. Az a baj, hogy a rádió ellenére láttam magam előtt a mozdulatot és arckifejezést, amikor egy kedves értelmiségi bácsi kicsit felvillanyozódik, hogy csúnyát mondott. Na nem nagyon csúnyát, de azért olyat, ami miatt a kedves neje rászólna, hogy nade János, hogy beszélsz.

Szilárd meggyőződésem, hogy amíg Bartók rádió van, addig remény is van, hogy a kultúránk megment minket a teljes elállatiasodástól.