Ha már Ésiknek hála szóba került a fészkelési szezon, akkor itt a kiváló alkalom bemutatni az ereszünk alatt fészkelő turult (Turdus merula).

A Madártani Egyesület honlapján olvasható, hogy a rigók a fészkelésre alkalmas helyet nem különösebben hosszas, vagy megfontolt mérlegelést követően választják ki, inkább a véletlenre bízzák a dolgot, így a költés sikere is kétséges. Hát ezt én se tudom megcáfolni. Gyakorlatilag három méter magasan, visító gyerekek és két lökött mudi felett rakott fészket olyan diszkréten, hogy sokáig észre se vettük.

Elmondható róla, hogy eléggé jól tolerálja az ember közelségét. Mielőtt komolyabban belefeledkezett a költésbe, gyakori közös rítus volt, hogy míg én reggel locsoltam a gyepet, addig a pasija társaságában körülöttem ugrálva reggeliztek a vízpermet hatására extázisban tomboló gilisztákból.

Most viszont ott tartunk, hogy közel egy hete eltökélten, összeszorított csőrrel költ a tojó. Na, ez vett fel olyan kérdéseket, amit első sorban ornitológus vénával megáldott olvasóinknak tennék fel. Példul mi módon lehet elkerülni az esetlegesen kikelő, fészekhagyó fiókák mudik általi halálra dögönyözését? Kerítsek el a fészek alatt egy kisebb területet a kertből, vagy reménykedjek, hogy a fiókák a fészekből elérhető szomszéd kertet célozzák meg, ahol a legnagyobb veszélyt Húsvét, a szomszéd kislány nyula jelenti számukra?