Ó igen, az ún. nagykocsi, a kilencvenes évek tipikus terméke. Jó nagy tepsi, sok hely, erős motor, viszonylag jó menettulajdonságok.
Ok, arra nem alkalmas, hogy a nordslájfni karusszel kanyarjaiban aláverjen a Porsche Caymannak, de olyan gyorsan még az Autobahnon is csak a hülyék közlekednek. Minden tájnak megvannak a maga hülyeségei. Mi nem eszünk denevért, nincs lóbaszó hűtőnk benne négy karton Bud Light-tal, a mi hülyeségünk itt Európában a sportos autó. Ami adja az életérzést. Igaz, hogy az európai úthálózat 99%-án nem lehet 130-nál gyorsabban hajtani. Az se számít, hogy a sebességhatárokat betartva minden mai kocsi felsétál az összes jelentősebb európai szerpentinen. Ez mind nem érdekes, nekünk a sportosság kell. Ezért sikeres ebben a méretben, mint az Arteon, a BMW, alatta olyan futóművel, amelyet a valós használati sebesség triplájához terveztek. Cserébe ráz. Ezért sikeres a Porsche Macan, amelyiknek többe kerül a futóműve, mint egy kompakt családi autó.
Az egész EU egyik legszebb protekcionista dolga, a sportautó kultuszának a fenntartása. A világ összes többi táján magától értetődik, hogy egy akkora tepsi, mint ez az Arteon, az …tepsi. Tud gyorsan menni és biztonságos is, ha valaki nem képzeli magát Carlos Sainznak az 1992-es Szafari Ralin. Hanem beül, bekapcsolja a tempomatot, és rádiót hallgatva stresszmentesen elmegy oda, ahova akar. Az amerikai ugyanekkora autók (meg az ott forgalmazott VW) kellemesen, puhán rugóznak, van bennük egy 150 lóerő körüli motor. Európa? Ha nincs 8 másodperc alatt százon, akkor már megy a fanyalgás. Csak 9,7 másodperc a 0-100? Ja igen, persze, hiszen annyi sok gyorsulási versenyen indulsz a két tonnás batároddal. Csak kettőharminc a vége! Igen, én is pont a múlt héten voltam némethbe’ ahova havonta kétszer csak azért ugrok ki, hogy a még meglevő pár korlátozás nélküli szakaszon kicsit megzavarjam a gépsast.
Nem szereti a szűken vett, forszírozott kanyarokat. Közel két tonna, és van Budapesten ennél kisebb alapterületű kiadó garzon. De, fontos, hogy kiszaladjunk vele a Dobogókőre, és e’kenjük a száját, esetleg megnézzük a Kompót-Vladicsek sarkot, hogy szépen körzőre lehet-e tenni a bódét.
Pont tegnap beszélgettem (Aliexpress addikcióm kapcsán) egy barátommal arról, hogy én biztos autót is vennék Kínából. A kínai ipar viszont nem hülye, nem fog óriási pénzekért versenyautó-futóműveket fejleszteni hétköznapi kocsik alá, csak hogy azután Európában presztízsmárkák mellett leeső pár százalék eladást elcsípjen. Pont a KIA mutatta meg pár éve, amikor fejlesztettek egy gyakorlatilag 5-ös BMW paraméterekkel bíró autót, hogy mennyire kilóg ez a kínálatukból. Mert ők, akárcsak egyébként a kínai autógyárak, a hétköznapi autóban utaznak. Olyan piacokon, ahol az autónak nem volt romantikus korszaka.
Nálunk volt, és ezért kénytelen a Porsche rettenetes súlyelosztású farmotoros kocsit gyártani, meg a BMW és a Merci a presztízsmodelljeikben helyigényes, 40 évvel ezelőtti konstrukciós elveknek megfelelő elrendezést alkalmazni, ahol a sebváltó, ami a világ személyauótinak 90%-ban valahol elöl a motor alatt el van dugva, itt bent van félig az utastérben.
Mert az így sportos, és bizonyos pénzösszeg fölött az autótól Európában elvárják, hogy sportos legyen. Még. Aztán majd eljön a pont (a folyamat már zajlik) amikor az emberek többsége eleve nem akar majd sok pénzt gyorsan avuló vasdarabokban tartani, és vásárlóképes korba érnek a generációk, akiknek a sportautó kb. annyira lesz jelentős dolog az életében mint most nekünk a gőzgép vagy a bicskaborotva. Van, pár őrült még használja, de a világ már túllépett rajtuk.
Addig meg az olyan kocsik, mint ez a szerencsétlen VW Arteon is, ami csak annyit tud, hogy tágas, kényelmes, csendes, gyors és takarékos, kudarcra vannak ítélve, mert ülj csak be az Audiba, az hogy teszi magát a kanyarban, Sanyikám. Ja, önéletrajzi elem: a kocsimban (lakossági Mitsubishi) a nyáron, hat év és bő százezer km után cseréltek első fékbetétet, a tárcsát csak szabályozni kellett, a hátsó betét és tárcsa még bőven jó. Kéne biztos valami sportosabb
