Ezt a cikket lehet környezetvédő szemmel is olvasni, felidézve hogy az acélgyártás még mindig füstokádó kohók és kemencék, iszonyatos energiafogyasztású hengerművek és hasonlók világa. Nem is beszélve az ötvözőfémekről amelyeket sokszor csak nagyon szennyező kémiai folyamatokkal lehet egyáltalán olvasztható érccé alakítani és így tovább.
Én egy másik aspektusra szeretném felhívni a figyelmet. Amerika és Kína gazdasági vetélkedésének Európa issza meg a levét. Európa ipara nagyon nagy részben megmunkál. Az európai bányák jó része mára múzeum, nyersanyagot importálunk, értéket adunk hozzá, majd a terméket exportáljuk. A nyersanyagok áremelkedése a profitot értelemszerűen csökkenti.
Két kiút van és mindkettőnek akadálya a széttagolt, torzsalkodó Európa. Az egyik kiút a világpolitikai súly növekedése, vagyis az, hogy Franciaország mellett Németország is tegye bele a pénzt és az erőfeszítést világpolitikai célok elérésébe. A merkeli Németroszág ezt nem tette meg, és az új közlekedésilámpa-koalíció se tekinti ezt prioritásnnak, ilyen szempontból ők folytatnák a langyos víz politikáját. A lengyel és a magyar különcködés is ebbe az irányba mutat sajnos. Pedig amíg Európa nem tud legalább nagyjából hasonló súllyal fellépni érdekei védelmében, addig mindig mi fogjuk megszívni az ilyen vetélkedéseket.
A másik út pedig az innováció vagyis folyamatos áttérés olyan iparágakra, amelyekhez nem kell ennyi acél és más kritikus nyersanyag. Ebben nem állunk olyan nagyon rosszul, de állhatnánk sokkal jobban. Az online tér meghatározó cégeinek elsöprő többsége amerikai vagy kínai. A tudományos kutatás terén jók vagyunk, de sokkal jobbnak kell lennünk. Igazán jó ez is akkor lenne, ha a jelenleginél sokkal integráltabb EU működne és nem lenne az a bohóckodás pl. amit Magyarországon előadnak az egyetemi és kutatóintézeti szférával. Nyilván azt az önsorsrontást, amit Magyarország az oktatással művel, nem tudná semmilyen EU megakadályozni, de ettől még az integráció fontos dolog.
Tehát amikor egy ilyen hírt látunk, gondoljunk arra, hogy a világpolitikában verseny van. Most hosszú idő után Magyarországon újra verseny van, nézhetjük az öv fölé és alá menő ütéseket politikai vezető szerepre, végső soron hatalomra törő jelöltek között. Jusson eszünkbe, hogy a nagyok, sőt gigászok szintjén ugyanez folyik, hasonló vagy durvább eszközökkel. Ebben pedig egy gyenge EU-nak semmi esélye nincsen.
