Trump elnöksége alatt kezdett mindenki a “post-truth” korszakról beszélni, amikor a politikában és a médiában már egyáltalán nem számít az igazság, csak az, hogy ki tud szórakoztatóbban hazudni. Pedig igazából a Brexit is egy ilyen médiahack volt, ahol a kilépési kampány vezérei nem csak abban nem hittek, hogy győzhetnek, de igazából abban sem, hogy igazuk van.

Érdekes kérdése a modern demokráciának, hogy felelősségre vonható-e egy politikus (vagy közszolga) azért, ha bebizonyosodik, hogy nem tévedésből, hanem teljesen tudatosan okozott hatalmas károkat az általa vezetett országnak, kizárólag önzésből. Jelenleg erre a válasz, hogy csak akkor, ha bizonyíthatóan törvényeket sértett (ami a Trump elleni perek nagy kérdése), de azért nem, ha a törvény adta hatalmát rosszra használta fel, függetlenül attól, hogy ennek tudatában volt-e.

Végül persze a választóknak kell eldönteni, hogy az ilyen vezetőknek még egyszer hatalmat adnak-e (feltéve, hogy az adott vezetőknek nem sikerült megszabadulni a demokratikus keretektől – amivel jellemzően megpróbálkoznak), de bizonyos károk nem, vagy csak nagyon nehezen visszafordíthatóak. Ilyenkor azért felmerül a kérdés, hogy a hatalom mekkora valódi felelősségel jár?