Ahányszor publikálunk valamit a Múzsán Steven Pinkertől (vagy a hasonlóan “neo-optimista” liberális Johan Norbergtől vagy Matt Ridleytől), mindig kapunk balos érzelmű olvasóinktól egy barátságos (vagy nem) megrúgdosást. Tény, hogy a mai baloldal nagyon nem szereti őt, pedig a nézetei abszolút nem tekinthetők jobboldali-konzervatívnak.
A Guardian alábbi cikke szokásukhoz híven jól megírt, olvasmányos és ideológiailag vonalas, ami remekül összegzi, mi a baja Pinkerrel és társaival az újbaloldalnak. Részletezi Pinker felső-középosztálybeli, felháborítóan kényelmes életét, hogy nemzetközi celebként milyen nem túl szimpatikus emberekkel találkozott, melyik alt-rightos publicista mondott jókat róla, cserébe ő milyen kritikákat fogalmazott meg baloldali ikonokról, stb. Viszont egy büdös szót nem szól arról a (talán nem teljesen érdektelen) kérdésről, hogy vajon Pinker állításai igazak-e, és ha nem, mi velük a probléma?
Leftist journalism at its best.
