Itt vannak a Brexit deal részletei. Alapvetően józan kompromisszumnak tűnik a körülményekhez képest.
Az Egyesült Királyságnak két fontos kérdésben sikerült komolyabb engedményeket kiharcolnia: az állami támogatások és a “level playing field” (vagyis az EU-val ekvivalens környezetvédelmi, szociális és egyéb sztenderdek fenntartása) témakörében. A UK mindkét esetben több szabadságot kapott, mint amit az EU eredetileg ajánlott (de kevesebbet, mint amit Johnson akart).
Minden más kérdésben az EU akarata érvényesül. Ami a briteknek a legjobban fog fájni, az a szolgáltatási szektor (különösen a pénzügyi és digitális), amely a brit gazdaság legnagyobb részét adja, és január elsejétől nem fog szabadon hozzáférni az európai piacokhoz. A szabad mozgás és munkavállalás megszűnik, innentől a UK “harmadik országnak” számít vízumszempontból.
Mindkét félnek egyformán fontos és előnyös, hogy rendőrségi és biztonságpolitikai kérdésekben megmarad a szoros együttműködés. A UK a jövőben is az Európai Légügyi Egyezmény tagja marad, tehát a közlekedési szektorban is az EU diktál. Észak-Írország marad az EU-vámunióban, a kilépési szerződés szerint (amit Johnson fel akart rúgni).
Összességében a deal az EU-nak jó, Johnsonnak meg elég jó ahhoz, hogy ezt otthon politikai sikerként adhassa el. Ennél többet nem lehetett remélni egyik oldalon sem.
