Sokára és lehet későn lépték ezt meg. Az anglikán egyház kevésbé centralizált, mint a katolikus, így pl. az amerikai, önálló, ún. episzkopális egyház már vagy húsz éve szentel fel homoszexuálisokat pappá. Azokban országokban, ahol nem a (nominálisan) a canterbury-i érsek alá tartozó egyháztartományok vannak, a helytől függően különböző mértékben de haladtak a nők pappá szentelése, homoszexuális házasságok megáldása, homoszexuálisok pappá szentelése vonalon. Most követte őket a “központ”.

A gond csak az, hogy a keményfejű konzervativizmus, együtt azzal, hogy erős verseny a saját szakadár egyházakkal és más egyházakkal, nagyon meggyengítette az anglikán egyházat, főleg hogy a legtöbb helyen (így Angliában is) az anglikán egyház nem számíthat olyan támogatásra, mint pl. nálunk a történelmi egyházak, hogy közpénzt öntenek beléjük számolatlanul.

Így aztán jó kérdés, hogy ez a döntés fog-e bármit segíteni a nyáj folyamatosan hanyatló lélekszámán. Valószínűleg nem sokat.