“I think people underestimated the impact that this would have in France and how this would seem as a humiliation and betrayal in a year President Macron is running for election in a very tight race with the far right.” – nem igaz.
Bidenék pontosan tudták, milyen hatása lesz ennek Macronra és Franciaországra, mégis meglépték. Mégpedik hideg fejjel, logikus politikai számításból, abban a biztos tudatban, hogy ezzel csak Franciaország és Európa veszít, az USA meg nyer.
Először is engedjük el azt az illúziót, hogy Európa és Amerika világpolitikai érdekei azonosak. Nem azok, sőt sok szempontból (leginkább gazdaságilag) komoly riválisok. Ami a geolpolitikát illeti, az USA-nak jelenleg egyetlen dolog az igazán fontos: Kína terjeszkedésének megállítása (az afgán kivonulás is elsősorban erőátcsoportosítás volt). Amennyiben ez nem sikerül, a már így is meggyengült amerikai világhegemónia végleg a múlté lesz, a Brit Birodalomhoz hasonlóan.
Európa ezzel szemben két dolgot próbál elérni: egyrészt a saját biztonságának megerősítését (hiszen minket nem választanak el óceánok a világ zűrösebb részeitől), másrészt az, hogy a globális diplomáciában a gazdasági erejének megfelelő politikai súlyt is szerezzen. Ez utóbbi elsősorban Franciaországnak fontos (ne felejtsük el, hogy ez az egyetlen ország, amely meglehetősen nagy szeleteket megtartott a régi gyarmatbirodalmából), az előbbi Németországgal közös érdek. Ugyanakkor a németek szoros kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fent Kínával és Oroszországgal is, amelyekről akkor sem hajlandóak lemondani, ha nem tetszenek az amerikaiaknak (lásd Északi Áramlat).
Az Aukus egy nagyon ügyes húzás Biden részéről: egyrészt kijelöli az európaiak helyét a világhatalmi rangsorban (a sor legvégén), másrészt nagyon komoly fenyegető jelzést küld Kína csendes-óceáni ambícióinak korlátaival kapcsolatban (Tajvan nem véletlenül bontott pezsgőt a hír hallatára). Ausztrália is jól járt, ugyanis egyfelől a nyersanyagexportjának fő felvevője Kína, másfelöl viszont egyre inkább fenyegetve érzik magukat Hszi katonai és politikai izmozásától. Így biztosak lehetnek benne, hogy Amerika megvédi őket (erre Franciaország értelemszerűen nem lenne képes). Boris Johnson pedig kapva kapott az alkalmon, hogy a Brexit utáni UK-t erős globális hatalomnak mutassa, az USA továbbra is legfontosabb szövetségesenek.
Európa és Franciaország ebben a helyzetben nem sokat tud tenni; közös európai haderő hiányában még Oroszországtól sem tudja egyedül megvédeni magát, ráadásul ott vannak a törökök, akiket szintén csak a NATO tud kordában tartani. Macron ezt felismerve próbálja az EU katonai és politikai egységét eröltetni, és Merkel távozása után (egy ideig legalábbis) ő lenne a legerősebb európai politikus. Ezért van az, hogy ideológiailag bármennyire is közel áll Bidenhez, amerikai szempontból nem biztos hogy rossz lenne, ha elvesztené a jövő évi elnökválasztást.
A politika bizony mocskos játék, ahogy Lord Baelish is megmondta: “chaos is a ladder”
