Nagyon érdekes lesz a májusi Törökországi elnökválasztás (ha lesz). Ugyanis a tét nem csak az, hogy Erdoğant le tudják-e demokratikusan váltani, hanem a török állam jövője. Az oszmán birodalom száz évvel ezelőtti összeomlása után Kemal Atatürk egy legalábbis névleg demokratikus polgári kormányzat és egy komoly politikai befolyással rendelkező hadsereg kettős hatalmán alapuló szekuláris nemzetállamként szervezte újjá Törökországot.

Erdoğan eredetileg a polgári demokratikus vonalon, szabad választások révén került hatalomra, de a hadsereg 2016-os puccskísérlete után (amelynek egyik fő kiváltó oka az elnök elfordulása volt a nyugatbarát szekularizmustól a politikai iszlámizmus felé) gyakorlatilag egyszemélyi, diktatórikus jellegű uralmat épített ki, és az állama legitimációját sokkal inkább az oszmán birodalom hagyományaiból eredezteti, mint az atatürki örökségből.

Ezzel szemben az ellenzék az Atatürk által létrehozott “nyugatias” állam alapjaihoz akar visszatérni (bár az Erdoğan-ellenes koalíció pártjainak ennek mikéntjéről igencsak eltérő véleményük van), ami természetesen egyáltalán nem elfogadható a kormánypárt és az elnök hívei számára. A tét tehát hatalmas, és a végkimenetel nem csak Törökország, de a NATO és Európa számára is nagy jelentőséggel bír. Érdemes lesz követni az eseményeket.