Igencsak faramuci helyzetbe lavírozta magát a magyar pávatánc-diplomácia. Ugye hivatalosan (és gyakorlatilag is) NATO-tagok vagyunk, tehát magyar katonák is részt vesznek a KFOR-békefenntartó erőkben. Ugyanakkor teljesen nyíltan támogatjuk a keményen nacionalista Vucsics-kormányzatot (sőt, a koszovói szerbeket is), amely minden erejével azon van, hogy destabilizálja Koszovót (persze az albánok sem jobbak, de a KFOR célja pont az lenne, hogy viszonylag pártatlanul szavatolja a békét).

Most viszont előállt az a helyzet, hogy szerb nacionalista zavargók magyar katonákat sebesítettek meg (többeket súlyosan), miközben a szerb hadsereg (nyilvánvaló csendes orosz támogatással) újabb balkáni háború kirobbantásával fenyeget, amelyben a magyarok nagyon könnyen a tűzvonalba kerülhetnek. A NATO semmiképpen nem tűrheti el, hogy Ukrajna mellett kitörjön még egy európai háború (ráadásul orosz proxy részvételével), és ennek érdekében valószínűleg nem riadna vissza Szerbia közvetlen megrendszabályozásától sem (ugye itt nem atomhatalomról van szó).

Ez esetben Magyarországnak is színt kell vallania, és ezzel vagy a NATO vagy a szerb szövetséges bizalmát veszíti el végleg. Erre mondják, hogy két szék között a földre estünk. Köszönjük, Petike!