Tipikus féligazság-gyüjtemény. Azt meglehetősen pontosan és részletesen leírja, milyen problémákkal küzd az Eurozóna, és abban sem téved, hogy Magyarországnak rizikós lenne a jelenlegi körülmények között csatlakoznia. Arra viszont csak nagyon óvatosan utal, hogy miért.
A cikk megemlíti, hogy a sikeres euro-bevezetés legfontosabb feltétele a versenyképes export és a gazdaság magas termelékenysége. Halványan azt is sejteti, hogy a magyar gazdaságban ezek a feltételek nincsenek meg. Arról viszont egyáltalán nem beszél, hogy 10 év zseniális fidesz-kormányzás (és Matolcsy-jegybankelnökség) után miért is van ez így. Pedig a dolog összefügg az eurobevezetés hiányával is. A 2008-as válság után a magyar gazdaság stabilizációja és növekedési pályára állítása ugyanis nem a versenyképes és innovatív kis- és középvállalkozásokon alapult, hanem a (főleg német) multik low-cost termelési bázisaként elért exporton, valamint a belső fogyasztás (oligarchákon átcsorgatott) EU-pénzekből való felpörgetésén.
Ehhez valóban kell az, hogy a nemzeti valuta értékének folyamatos romlása fenntartsa a relatíve olcsó munkaerőköltséget, növekvő inflációs nyomás mellett is. Mondhatjuk azt is, hogy a magyar gazdaság gyakorlatilag a válság előtti görög modellt követi, azzal a fontos különbséggel, hogy mi a költségvetési egyensúlyt nem hitelfelvétellel, hanem a közszolgáltatások radikális leépítésével értük el. Ez kétségkívül fenntarthatóbb, ám a tömegek életszínvonalának nagyon alacsony szinten tartásával jár, ami szintén nem kedvez a modern tudásalapú gazdaság kialakulásának.
A legnagyobb problémák pedig csak most jönnek, az egyre nehezebben kordában tartható inflációval és zuhanó forintárfolyammal. A magyar növekedési modell mára úgy tűnik, kimerítette a tartalékait, és valós a veszély, hogy előbb-utóbb _kénytelenek_ leszünk bevezetni az eurót (egyáltalán nem ideális körülmények között), ha el akarjuk kerülni a török líra sorsát.
