A Dr. Min. Eln. Úr beszédei jellemzően terjengős, 90%-ban értelmetlen szófosások, amelyek leginkább arra valóak, hogy a vérfideszes öreg nénik sóhajtozzanak, hogy a Viktor nem csak milyen szép ember, de gyönyörűen is beszél.
A maradék 10%-ra viszont néha érdemes odafigyelni, mert nemritkán itt vázolja fel a politikai irányt, amelyet aztán a csicskák részletesen kidolgoznak, és a propaganda alaposan átmossa vele a választók agyát.
Ebben az esetben pedig a lényeg a következő:
“a magyarok nem akarnak „sem letérni, sem lesodródni” arról az ösvényről, amelyen ezer éve járnak, de ez akkor lehetséges, ha belátják, hogy az államnak és az egyházi közösségeknek együtt kell működniük. Ezt az együttműködést az alaptörvény is szentesíti, amikor kimondja, hogy Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége. A keresztény alapokon álló demokráciában az államnak nemcsak feladata, de kötelessége is a hagyományos közösségekért felelősséget vállalni, a családtól a gyülekezeteken át a nemzetig”
Ez bizony a francoista klerikál-fasiszta állam alapvetése, amit szerencsésebb országokban már több, mint száz éve, de még Magyarországon is legalább 70 éve meghaladtak. Orbán gyakorlatilag az állam és az egyház szétválasztásának alkotmányos alapelvét szüntetné meg, ami további jelentős lépés a célnak kitűzött 1930-as évek felé. Az sem lehet teljesen véletlen, hogy ezt a kijelentést nem a kozmopolita katolikus egyház vezetői előtt, hanem a sokkal inkább magyar és nemzeti jellegű reformátusoknál tette meg.
Orbán úgy számol, hogy a 2022-es választásokat meg fogja nyerni. És ha megnyeri, a következő négy évben befejezi a nagy művet, a modern demokrácia intézményrendszerének teljes átalakítását egy soft-fasiszta, tekintélyelvű “estado novo” (“új állam” – Salazar portugál diktatúrájának neve) irányába. Bizony nagy a tét, szavazzunk!
