Szegény nagyapám, aki múlt héten lett volna száz éves, diplomája szerint református kántor-tanító volt, még Munkácson végezte el.
Nem tudom mit szólna, hogy a református egyház oda süllyedt, hogy kilóra veszikmeg, mint valami kisebb sportszövetséget, és egy karrierista békepap lesz az elnöke. Furcsa ezt nekem látni, mert gyerekkorom pap-személyiségei csupa bölcs, kedves, jóságos emberek voltak. És akkor látom ezt az alakot, a megjátszott nyájas mosolyával, a miniszteri idejéből a vezetési stílusáról hallott pletykákkal, és arra gondolok, hogy ha azok az emberek lelkészek voltak, akkor ez az ember nem az.
A magyar református egyház nemzeti jellege miatt amúgy is hajlamos arra, hogy a nacionalizmus játékszerévé váljék, de most már formálisan a hatalom játékszere is. Beáll (illetve már rég beállt) abba a sorba, ahol a legcsekélyebb mértékben sem istenhívő, vallástalan rablók vallásos imidzsét alátámasztó békepapok vannak.
Szomorú.
