Tudom, hogy én egy anticucilis barlanglakó vagyok, de engem a genderkérdésnél sokkal jobban zavar a középiskolai bál intézménye, az, hogy ott a középiskolai menőcsávók, menőcsajok és menőegyebek közül uralkodót választanak. Az egyetemen a legüdítőbb dolog az volt, hogy a “szellemiség” mindenféle megnyilvánulását nyugodtan és nagyon magasról le lehetett szarni. Időnként találkozok emberekkel, akik Miskolctól Sopronon át a Rakacatokmányi Lópatkoló Főiskoláig ápolják a “selmeci hagyományokat” ami azt jelenti, hogy kínos modoroskodás közepette isszák le magukat a sárga földig, és azt akarják, hogy én a “megismerniajogászt” éneklésével szálljak be ebbe.
A személyiségfejlődés korai szakaszaiban ez megbocsátható, később azonban kinövendő. A középiskolai bál, a gyűrű- nyakkendő- korsó- avató bankettek és társaik kockázatosak, mert végleges és javíthatatlan személyiségtorzuláshoz vezethetnek az erre hajlamosaknál. Illetve természetesen előállhat a “peak at high school” jelenség, amely azt eredményezi, hogy valaki ötvenhét évesen is arra emlékszik, hogy ő középiskolai bálkirály vagy a bötymöggel felvonuló curránburgerek prütyköhélt sómágyolója volt az egyetemen.
