Közismerten nem vagyok a DK nagy barátja, és az árnyékkormányukat se tartom valami nagyon ütőképesnek. Ugyanakkor ebben teljesen igazuk van. Van még több mint három év a következő országgyűlési választásig.
A legutóbbi választással az összefogás összes formáját már kipróbálta az ellenzék, és végül mindegyikről kiderült, hogy működésképtelen. Teljesen mindegy, hogy miért. Tök mindegy, hogy azért mert Feri nem tartja a szavát, hogy MZP hülye, Karigeri intrikus, a Momika zsúrpubi, vagy a Jobbiknak agyára ment a parizer. A DK az első, amelyik belátta: le kell játszani.
Momentán a többi párt választhat: pozíciót kér Feritől és függő helyzetbe kerül, elfogadja, hogy a választás előtt a DK mondja meg, hogy ki mire mehet (ha úgy tetszik, megafon stílusban: az Apró-villából mondják meg neki…) vagy nekiáll és leütközi a DK-t mindenütt. Persze ennek a folyamatnak a vége az is lehet, hogy az ütközésekből a DK jön ki győztesen, de akkor meg az van, hogy ők lesznek az esélyes kihívók és kész, akármennyire sok ember ennek nem fog örülni.
Mellesleg a DK is esélyesebb lesz, ha egy csomó vidéki körzetből egyszerűen ki lesz szorítva. Én nagyon örülnék, ha a következő évek ellenzéki politikája arról szólna, hogy végre nem egyezkedés lenne, hanem építkezés, ütközések, és amikor kiderült, hogy ki, hol és pontosan mire képes, utána menne az egyezkedés.
