Olvasom, hogy az EMMI végül nem ad soron kívüli oltást a papoknak. Ezt én helyeslem, de nem abból az okból, amiért általában helyeselni szokás, miszerint rohadt csuhások. Nyilván az EMMI nem azért nem tett eleget a kérésnek, mert nincs párezer Szputnyik V vagy Sinopharm erre a célra.
Azért nem, mert végtelenül kereszténydemokrata országunkban a csuhástól azért irigyelnék az oltást. Szerintem mérlegelték a “jóságos pap bácsit nem oltjuk, mert előbb a gonosz matektanárt kell” ékverő üzenet terjesztését is, egyelőre ilyen üzenet még nem jött.
Szerintem a papokat amúgy oltani kellett volna soron kívül, ha az az egyház, amelyiknek a pap tagja, igazolja, hogy az illető tényleg a covidos betegek között járkál és nyújt nekik lelki vigaszt. Kíváncsi vagyok, hogy melyik egyház vállalta volna azt, hogy megmondja, ténylegesen hány olyan papja van, aki ezzel foglalkozik, vagy az oltást követően foglalkozna. Azt gondolom, hogy a legtöbbnek kisebb gond elviselni, hogy egy-két hónappal később kapnak oltást (május-júniusban amelyik pap kér, az fog kapni oltást) mint azt, hogy elmondják hogy valójában hány hívükkel találkoznak rendszeresen úgy hogy az illető koronás.
Mert ha egyébként ilyet csinálnak akkor oltás járna nekik, hiszen a súlyos beteg vagy haldokló emberek lelki gondozása nagyon fontos társadalmi funkció. Ezek a papok nyugodtan kaphatnának oltást ugyanabban a körben, ahol a tanároknak és a szociális szektor dolgozóinak járna. Nem előttük, nem utánuk, velük. Csak ugye jelenleg ott tartunk, hogy nagy nehezen a tanárok kapnak, a szocmunkások, gondozók meg majd egyszer, addig, akárcsak a papokat őket is a buzgó imádság fogja védeni.
Normálisan működő országban nem lenne kérdés, hogy a kórházba járó lelkészek, a híveknek (és családjuknak) a halálos ágynál vígaszt nyújtó papok ugyanakkor kapnak oltást, amikor az összes többi, a társadalom testi-lelki egészségén dolgozó szakember. A püspök úr meg amikor majd sorra kerül.
Differenciálatlan kérésre viszont szerintem is csak a differenciált elutasítás lehet a válasz.
