Soha sem értettem igazán, milyen alapon híresztelik Nagy Mártonról, hogy egy nagytudású, széles látókörű gazdasági szakember lenne. Valójában teljesen tipikus Fidesz-káder: nemzetközi mércével átlagos képességű és tudású, viszont mindig hibátlanul felmondja az éppen aznap kötelező penzumot. Az alábbi beszéd is kiváló példája annak, amikor a gazdaságpolitikát nem a valóság, hanem az ideológiai wishful thinking határozza meg.
Kezdve azzal, hogy 2030-ra elérhetjük az EU átlagos fejlettségi szintjét: a 90-es évek elején kb 50%-ról indultunk, ezt 30 év alatt sikerült 75%-ra feltornásznunk. Na most 8 év alatt kéne még egyszer 25 százalékpontot behoznunk, egy világméretű stagflációs időszak kellős közepén. Emellett harmadára csökkenteni az inflációt egy éven belül, de úgy, hogy az életszínvonal se romoljon, és a haverokat is ki lehessen továbbra is fizetni. Ja, és közben egyre késnek az EU-s fejlesztési támogatások, szintén a mi hibánkból.
Ambíciózus tervek, szó se róla. A realitásuk viszont egy picivel kevesebb, mint egy lottó ötösé.
