Nem nézzük. Számomra a netflix meg a prime video tanulsága az, hogy mindegyik legkésőbb öt rész után reménytelenül unalmassá válik. Amelyikben kiszámíthatóan van csöcs, azt nézi tovább az ember. Legutóbb az Amerikai istenekkel voltam úgy, hogy köszönöm szépen a hetvenhetedik, tisztán tölteléknek berakott plot twist, új karakter, új jelenet nem érdekel és hagyom a picsába.
Emberek ülnek ezek előtt a szarok előtt és komplett évadokat néznek végig két nap alatt, holott a legtöbb valóban unalmas és sematikus. A szereplők műbalhékba keverednek, és mindenkinek meg kell nézni az emberi oldalát. Lehet szakmai ártalom, de engem nem érdekel a szereplők emberi oldala. Látok emberi oldalt pont eleget ahhoz, hogy a lehető legkevesebb ember emberi oldalára legyek kíváncsi. Lőjön szét valamit, vezessen gyorsan autót, nyerjen csatát, vegye le a melltartóját, szálljon partra, csinálja azt, amit egy olcsó színmű szereplőjének kell, nem vagyok kíváncsi arra, hogy gyerekkori traumák következtében nem tud szerelmes lenni a supporting characterbe, pedig nagyon szeretne.
Kicsit olyan ez, mint a kolbász. A cselekmény a hús, a karakterfejlődés a műfokhagymaporos ipari szalonnapép. A sorozatok a lidiben kapható ipari kolbász, ami két dolgot tud megbízhatóan: a fogam közé mennek 2-3 centis índarabok és büdös műfokhagyma-szagom lesz tőle. Szerencsére nem kötelező venni, mint ahogy szar sorozatokat nézni se kötelező.
UPSZ…ezt a privát falamra akartam. Nade legalább most már tudjátok, hogy nem szeretek sorozatokat nézni 🙂
