Tegnap a Vezérfőszerkesztő kapott hideget-meleget azért, mert szerinte Demeter megnyilatkozásai nem teljesen elítélendőek.
Na most abban nincs vita közöttünk, hogy Demeter Szilárd egy különösen undorító alak, tipikus uborkafára felkapaszkodott senki. Eleve semmi más indoka sincs a pozícióba emelésének, mint hogy a NER az irodalmi életet is közmunkásítsa, ahol a megélhetésed Döbrögi Nagyúr kegyelmétől függ. Erre kiválóan alkalmas egy kisebbségi komplexusos erdélyi féltehetség, aki a jó magyar hagyományoknak megfelelően egyszerre gyűlöli és irígyli a budapesti (nem feltétlenül fajmagyar) liberális értelmiséget (BLÉ, ugye).
Viszont a dolog másik oldala, hogy nem téved teljesen, amikor a Felkent Magyar Européer Írókon és Színházcsinálókon azt a minőséget kéri számon, amit ők saját maguknak olyan magától érthetődően tulajdonítanak. Meg hát – amint a Wahorn-ügy is megmutatta – européerségben sem vagyunk még teljesen ott, ahol a 21. század elején lenni kéne.
Összességében tehát nem biztos, hogy rossz dolog, hogy ezt a témát Demeter felvetette. Érdemes lesz elgondolkodni rajta, és megvitatni a nagy nyilvánosság előtt. De persze csak azután, hogy Demetert és az egész NER-bagázst elhajtottuk a búsba.
