Hannah Arendt fogalmazta meg “a gonosz banalitását” Adolf Eichmann perének hatására. Ez nagyjából azt jelenti, hogy még a legborzalmasabb rémtettek elkövetői is gyakran szürke, unalmas, “normálisnak” tűnő emberek, akikben nem érzékelhető szadizmus vagy öncélú rosszindulat. Egyszerű, gyarló emberek, akik a körülmények összjátékának köszönhetően válnak szörnyeteggé, mert nincs elég eszük és/vagy erkölcsi tartásuk ahhoz, hogy felismerjék tetteikben a Gonoszt.
Legtöbbször ennek az az oka, hogy a közösség és a rendszer, amiben élnek és működnek, normalizálja, sőt kívánatosnak tartja ezeket a tetteket. Ezért olyan veszélyesek a szemellenzős, fanatikus hitre alapuló, fekete-fehér világmagyarázatot hirdető ideológiák – nem az a lényegük, hogy “normális emberekből” habzó szájú őrülteket csinálnak, hanem az, hogy olyan “normális embereket” hoznak létre, akik szerint az “ellenség” ellen elkövetett bármilyen borzalmas atrocitás nem bűn, hanem erény.
