A koronavírus többek között rávilágított a tudományos kutatás pár gyengéjére, méghozzá arra, hogy milyen körülményes folyamat tud lenni, amíg egy-egy kutatási eredmény nyilvánosságra kerül és meg tud kezdõdni a gyakorlati hasznosítása.

Ugyanakkor gondolom mindenki észleli ennek a változásnak az árnyoldalait. Van újrafertõzõdés, nincs újrafertõzõdés, klorokin, nem klorokin, BCG, nem BCG van új vírustörzs, nincs új vírustörzs. Jobban fertõz, nem fertõz jobban és így tovább.

Ezek az eredmények a “régi” módszerekkel akkor jönnek ki, amikor már több körben megvizsgálták az eredményt és akkor se azzal a címmel, hogy a “Cumicecilin gyógyítja a koronát” Hanem kb. így, hogy “Az 1-2-para-meta-dihidro-triptoklumpin-dilibogyol-3-cumicecilin hatása egyes sejtfali X fehérjék reakciójára a koronavírus Y törzsének Z fehérjéire.”

Annak inkább örülni kell sajnos, hogy leállítják az oltóanyagok és gyógyszerek tesztelését ha valami gyanúsat látnak és inkább várnak egy hetet, míg újraindítják. Inkább ez, mint utána egy kétes vagy hatástalan vagy éppen mellékhatásokkal bíró oltóanyaggal milliókat oltsanak be.

Ez az amire az “oltáskritikusok” azt mondják, hogy lám-lám nem lehet bízni az oltóanyagokban. Pedig pont attól lehet, hogy ha valami nem a tervezettek szerint alakul a kísérleti fázisban, azt bárki elolvashatja az újságban.