A magyar ellenzéki értelmiség körében tapasztalható bizonyos Lázár-kultusz, holott ebben a cikkben is látható, hogy miért ő a NER egyik legkártékonyabb alakja. Bárhova beteszi a lábát, azzal kezdi, hogy na ő itt most szétcsap a lusta, lopós disznók között. Ez kiváló politikai brandépítés. Csak annyi a baj vele, hogy természetesen nem csap szét a lusta lopós disznók között. És természetesen az ilyen hőbörgés hallatán a maradék, érdemi munkát végző emberek szoktak elmenni. Lázár megszünteti a szabályszerűtlen pénz-kitalicskázást, az alakulótéren felsorakozott helyőrség előtt főbe lövet egy-két hangadót, majd mint aki “rendet tett” megdicsőül.

Közben meg lehet nézni az “ez kurva jó bazmeg” tram-traint, amit a “most már nem barátunk” Stadlertől vettek, esik-kel, mert pont úgy menedzselték mint az összes többi magyar vasútfejlesztési projektet. Figyelemreméltó továbbá hogy befektetőkről és hitelezőkről beszél, miközben a románok hidrogénhajtású mozdonyt vesznek (az amúgy a magyarnál is sokkal lepukkantabb) vasúthálózatukra az ERF pénzből. Ja és természetesen üzenget a Siemensnek, amit persze tök jó, csináljon, csak ugye azokat a Vectronokat legalább 15 évje várja messiásként a magyar vasúti trakció, hogy ne a hatvanéves, lógó belű Szilik húzzanak mindent is. De természetesen a magyar ellenzékkel együtt hiszünk Lázár Jánosban, ahogy apáink hittek Németh Miklósban. Ja nem.