Természetesen nincsen probléma az államháztartás finanszírozásával, csak tiszta szívjóságból terelik (erélyesen) az állampapírok felé a magyar megtakarítókat. De azért emögött több van ennél.

Arról már többször is beszéltünk, hogy a forint árfolyamát kizárólag a brutálisan magas kamatokkal tudják viszonylag stabilan tartani. De ez több problémát okoz, mint ahányat megold. Ugyanis megfojtja a gazdasági növekedést: egyrészt a vállalati és lakossági hitelezés gyakorlatilag megszűnik, mivel nincs olyan üzleti lehetőség, amely ki tudna termelni akkora profitot, hogy megérje ilyen kamatlábak mellett beruházni. Másrészt a lakossági megtakarítások bankbetétbe kerülnek a kockázatosabb, de produktívabb befektetések, vagy éppen fogyasztás helyett (már akinek van).

Ez azt jelenti, hogy a gazdaság hosszabb távon is stagnálásra van ítélve, ráadásul magas infláció mellett (ún. stagfláció). Ez a gazdaságpolitikusok egyik rémálma, ugyanis nagyon nehéz belőle kimászni a teljesen hatástalanná váló hagyományos monetáris politikai eszközökkel (pl kamatcsökkentéssel serkenteni a növekedést, vagy épp kamatemeléssel fékezni az inflációt).

A kormány tehát csapdahelyzetben van: szüksége van rá, hogy minden lehetséges forrást magához vonjon, ugyanakkor valahogyan be kellene indítania a növekedést. Erre két eszköze maradt: egyrészt az állami (vagy kvázi-állami NER-es) beruházások, másrészt az annyira emlegetett külföldi működőtőke (FDI) bevonása. Az utóbbihoz fenn kell tartani a magas kamatokat és alacsony vállalati adókat (különben nem sok vonzó dolog lenne a hazai gazdasági környezetben), az előbbihez meg növelni kell az állami bevételeket.

Ennek tükrében vizsgálva az új kamatadó (szochozzájárulás) végül is logikus lépés. Nagyon célzottan kizárólag azoktól von el pénzt (a lakosság), akiknek a jóléte a kormány szempontjából a legkevésbé fontos. A külföldi befektetők és a NER-tőkések jól járnak, akár állampapírba, akár adókedvezményes termelőberuházásba fektetnek, míg a magánemberek kénytelenek az állami deficitet finanszírozni: infláció, ÁFA, állampapírvásárlás (amelynek a kamatozása csak a külföldi inflációhoz képest előnyös, a hazaihoz képest nem), illetve az új kamatadó formájában.

És akkor ugye ez lenne a magyar érdekek kormánya…