Nos igen. A hőtágulás meg a sín nem barátok, ezért szokták például nagy kánikulában a villamos sínjét locsolni. Azzal ugyanis az a helyzet, hogy mivel jó nagy részen egyszerre kell vasúti és közúti pályaként is működnie, sokszor nincs hova hőtágulni a vasnak és kivetődik, felpúposodik.
A hőtágulás a nagyvasúti pályán is gond, ám az emberiség mintegy 150 éve megküzdött vele. Eleinte azzal, hogy a sínszálak között dilatációs hézagok voltak (ezek okozták a jellegzetes zakatoló hangot, meg persze a kockásra fékezett kerék, az ablakom alatt most is jár egy ICS olyan keréklaposodással, hogy kilométerről hallom, hogy jön).
Később a sima futás és az egyre növekvő pályasebesség miatt a sínszálakat összehegesztették, és újabb mérnöki találmányok jöttek, amelyek az ilyen sínszál kivetődését is megakadályozták.
Ebbe nem megyek bele, mert nem értek hozzá, csak tudom hogy van. Jobb híján felhívom a kedves olvasók figyelmét arra a körülményre hogy a szintén nem túl rég lerakott Bp-Szfvár pálya vagy épp a nagy Alföldön, miközben égett a nap melegtől kopasz tik szarja, Toldi pedig épp…de nem is folytatom, szóval ott nem vetődött ki a sín pedig ott is meleg volt.
Obskúrus vasútfórumokon holmi elrontott hegesztéseket, nem megfelelően feszültségmentesre (mármint hogy az anyagban ne legyen feszültség, nem villanyról van szó) csinált pályát emlegetnek.
Meg persze azt, amit már a felújítás előtt is tudni lehetett, hogy egy egyébként alapos alépítmény- és pályafelújításra szoruló vonalon lesz “csak” új sín, meg fölé drót. Szóval ez már egyébként is necces megoldás lett volna…ráadásul elcseszték.
