A francia parlamenti választások első fordulója megerősíti azt a tendenciát, ami már az elnökválasztáson is látszott.
Macron meggyengült 2017-hez képest (ami 5 év válságokkal teli kormányzás után nem túl meglepő), viszont még mindig bírja a középosztály jelentős részének a támogatását. A szélsőjobb erős, de nem elég erős ahhoz, hogy a hatalom közelébe jusson, leginkább az éles elutasítottságuk miatt (a kétfordulós választási rendszer lehetővé teszi a második fordulóban a “bárkit, csak őket ne” szavazatokat). Ami újdonság, hogy a radikális baloldali Mélenchonnak az elnökválasztáson való jó szereplésének köszönhetően sikerült egyesítenie a baloldali pártokat, és ezzel Macron legkomolyabb kihívójává válnia.
Ezzel együtt az ő elutasítottsága is magas (főleg az idősebbek és jómódúbbak között), ami miatt kevesen számítanak arra, hogy végül sikerül megszereznie a parlamenti többséget. Az biztos, hogy az elkövetkező 5 évben Macron egyeduralma meg fog gyengülni, és sokkal több kompromisszumot kell majd kötnie (a saját pártszövetségén belül is). Ezzel együtt, ha sikerül megőriznie a parlamenti többségét, azzal gyakorlatilag példátlan eredményt érne el a modern francia politikatörténetben.
