Ez az egyik legnagyobb baj a populizmussal (igen, a baloldalival is). Nyilván lehet rövid távon csökkenteni a rezsit, megemelni a fizetéseket, hatósági árakkal kordában tartani az inflációt, aztán verni a mellünket, hogy bezzeg a libsik hagyják elszállni az árakat. És sajnos ez a propaganda működik is.
Csakhogy pont a piaci árak változása az a mechanizmus, ahogyan a gazdaság reagál a környezet változásaira, és kikényszeríti a szereplőktől az alkalmazkodást. Ettől persze az államnak lehet és kell is segítenie a sebezhető rétegeket az átmenet idején, de amit a magyar kormány csinál, az nem ez. Az árak határozatlan idejű befagyasztása a költségvetés kivéreztetése mellett azt is eredményezi, hogy a megváltozott környezethez való alkalmazkodás nem történik meg.
Nyugaton az energiaárak emelkedésének ellensúlyozására technológiai fejlesztésekkel, alternatív energiaforrásokkal és takarékosabb fogyasztással fognak reagálni, ami hosszabb távon helyreállítja, sőt fokozza ezen gazdaságok versenyképességét (ahogy ez már a 70-es évek olajválsága után is megtörtént). Ezzel ellentétben Magyarország minél tovább halogatja a problémával való szembenézést, annál jobban lemarad, és annál nagyobb lesz a krach, amikor a rezsicsökkentés állami deficit-finanszírozása fenntarthatatlanná válik.
Kádárék már egyszersikeresen tönkretették a magyar gazdaságot ezzel a rövidlátó jóléti politikával (ennek az eredményét nyögtük végig a 90-es években), most úgy tűnik, Orbánék pontról pontra megismétlik ugyanazt a hibát.
