Engem általános iskola 5. osztályban elveszített a matematika. Szokásos hógolyó effektus: akkor valamit nem értettem, de jött a következő anyagrész, valami épült valamire, gimnázium első osztályára a “matematikai tudásom” mindenféle megértés nélkül bebiflázott dologból állt.
Erre jött négy év gimnázium, ahol kevés kivétellel (és azok is az érettségi előtt vett különórákon voltak) a matematika tanítása abból állt, hogy minél több típusfeladatot oldjunk meg a feladatgyűjteményből, kb. figyelmen kívül hagyva, hogy mit jelentenek a feladatok. Aztán persze egyetemen mikró, makró, statisztika, szépen wikipédiáról megtanulva utolértem magam, de jó is volt. Ja, nem.
Jó tudni, hogy nem mindenkinek ez jut osztályrészül, mitöbb, világhírű matematikusok lettek, így minden magyar, aki nem tudja kiszámolni a kocsija fogyasztását és a hitele kamatát, egy kicsit szintén világhírű matematikus lehet, mint ahogy 1992 és Egerszegi óta háton úszni is nagyszerűen tudunk.
Ettől függetlenül Lovász Lászlónak nagyon gratulálunk.
