Nem is olyan nagyon régen balkezesnek lenni ugyanolyan “problémás” dolognak számított, mint manapság homoszexuálisnak. Még az “átnevelés” is gyakori volt, ami ugyanúgy, mint a homoszexuálisok esetében, komoly pszichés károkkal járt. Aztán egy idő után rájött a társadalom, hogy balkezesnek lenni nem deviancia vagy betegség, és az égvilágon semmi értelme negatívan megkülönböztetni azokat, akik így születtek.
Amúgy máig sem találták meg egyértelműen a balkezesség okát (ahogy a homoszexualitásét sem), csak éppen néhány kutatón kívül már szinte senkit sem érdekel a kérdés. A szülők sem ráncigálják kétségbeesetten orvoshoz vagy paphoz a gyereküket, ha az bal kézzel kezd színezni a kifestőkönyvben, és az iskolában sem kap körmöst a nebuló, aki bal kézzel ír. Egyszerűen mára mindenki elfogadta, hogy tíz emberből egy ilyen, és ezen kívül semmiben nem különbözik bárki mástól.
Persze ehhez az is kell, hogy gátlástalan politikus-gazemberek ne nevezzék ki a balkezes embereket mondjuk boszorkányoknak (ahogy a középkorban szokás volt) a saját disznóságaikról való figyelemelterelés céljából – de inkább nem adok nekik ötleteket…
