Posztnak mindössze annyi az apropója, hogy reggel valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva Jeszy egyik posztjába futottam bele, ahol a kremencsuki bevásáróközpontot ért rakétatámadást elemezgeti, de olyan meglepő megközelítésben, hogy kritika nélkül veszi át a Kreml hivatalos kommunikációját, elutasítja az ukrán beszámolókat, majd valami zavaros elmélettel és a Google Maps szupermarkethez rendelt nyitva tartásával érvel az orosz álláspont mellett (pontosan nem is értem, mit akar mondani).
Eddig a jelenséget leginkább exmunkásőrök, vagy az oroszokhoz romantikusan vonzódó, oltásellenes nyugdíjasok által üzemeltetett oldalakon tapasztalhattuk meg, illetve valamennyire a kormánypárti sajtóból és MLM-ügynököknek álcázott kormánypárti influenszerek tartalmaiból ismerős.
Maga a probléma több pillérre támaszkodik. Nem lehet elhallgatni, hogy az információs háború részeseként az ukrán vezetés valóban abban érdekelt, hogy az oroszokat minél sötétebb színben tüntesse fel, így a civiliket ért támadások nagyobb hangsúlyt kapnak, az áldozatok számával sem óvatoskodnak az eseményt követő első nyilatkozatokban. Az oroszok pedig a saját narratívájuk alapján természetesen minden rakétájukkal fegyverraktárakat, biológiai laborokat és nácikat pusztítanak el. Mindezt jogos önvédelemből, nyilván.
A fentiek alapján mondhatnánk, hogy innentől kezdve hit kérdése az igazság, de ez, ahogy azt Jeszy kiválóan demonstrálja, óriási tévedés.
A probléma másik pillére pont a hit. A szelektíven gyűjtött információ, ahol az ellentmondásokat saját meggyőződésünkkel próbáljuk elkenni. Ez valamennyire mindannyiunkra jellemző, de nagyon nem mindegy, milyen mértékben, vagy hogy hol van az a határ, ahol már meghajlunk a tények előtt. Ha valaki eléggé elszánt, akkor addig nem nyugszik, amíg el nem bizonytalanodik saját meggyőződésében.
Adatok tucatjait lehet előkotorni, ha valaki komolyan veszi a tényellenőrzést. Ha tudjuk azt, hogy az orosz rakétatámadások nem éppen pontosak, a Kreml és az igazmondás eléggé ambivalensen kötődnek egymáshoz, akkor azért nem túl elrugaszkodott a feltételezés, hogy bizony az orosz rakéták beletrafáltak egy bevásárlóközpontba. A feltételezésen túl persze akkor léphetünk, ha alaposabban utánajárunk a dolognak.
A Bellingcat szerintem eléggé pöpec munkát végez ezen a téren. Érdemes megfigyelni, hogy az orosz és ukán állítások igazságtartalmát egyaránt megvizsgálják. Több, nyílt forrásból származó információt is összevetnek, kicsit másképp használják a Google Maps-et és a műholdképeket, mint a tetőfedőből továbbképzett konteósok, vagy akár Jeszy. A konklúzió pedig egyszerűen, minden ideológiai cikornya nélkül, a tények alapján fogalmazódik meg: az oroszok állításai nem igazolhatóak, az ukránoké pedig de. …ebben az esetben, nem pedig úgy általában, vagy minden esetben.
